A nulladik nap

Az indulás előtti nap a szokásos lázban telik. Ugyan Viki megígérte, hogy nem megy fel az irodába, de kétlem, hogy működik. Talán nagyobb veszekedés nélkül megúszom a dolgot.
Hatalmas kupacokat rakunk ki a lakásban mindenfelé, majd lassacskán minden eltűnik és átvándorolnak a hátizsákokba, bőröndökbe.

.

Közben még apró bevásárlás a másnapi kajához, tankolás.
És este a nap fénypontja: elkészülnek a „nyeles húsok” az útra.

Mindketten kellőképpen izgatottak vagyunk, mert a 18 órás kompot el kell érnünk. Ha lehet hülye időpontot kitalálni ez az.  Ha valahol megalszunk rettentő korán érünk oda és a kikötőben nem lehet csinálni semmit. Ha nem, akkor hajnali háromkor kell indulnunk és reméljük, hogy nagyobb dugó nélkül megússzuk és akkor csont nélkül odaérünk. Ha nem …???
Ez utóbbinál maradtunk.