1. Nap a hajóért

Hát ez most közös alkotás, mindketten belírunk mindent.

Küzdelem a pizzáért és a kompért

Hajnali 2 óra. Ébresztő
Tegnap este már mindent becsomagoltunk, most csak magunkat kell rendbeszedni

.

Hajnali 3 óra 05. Indulás

Punától búcsút vettünk és Viki nekivág a 1080 km-es távnak. A feladat: a 18 órakor induló kompot elérni. A másik fő cél: pizzát enni Genovában, mert szerintem csak az olaszok tudnak jó pizzát és capuccinot készíteni.
Az út teljesen eseménytelen. Ljubljana után feltornyosul a forgalom, elöttünk vészvillogók, na itt az első dugó. Állunk, araszolunk, de isteni szerencsénkre néhány száz méter után már látom, hogy a belső sávban rendőr és egy autó. Az igazi szerencse, hogy egy jobb első defektes autó, amit a vezetője és a belső korlát megfogott, de más nincs. Gyorsan túljutunk a dugón. Félelmünk ellenére az Adria part lejáróin is 130 km-el átjutunk. Kiderül, minden dugó szemben van, bár ezek jelentősek 6-8 km-es álló kocsisorok. Ezek hova mehettek és ennyien? Tankolás után még nyomtam úgy közel 200 km, majd Apa  átvette a hatalmat.

Természetesen időben voltunk, egy kis kitérő Genova előtt 60 km-re pizzát enni. A településen nem volt pizzéria (meg is kérdeztük, nem csak vakok voltunk A technikát hívtuk segítségül éhes gyomrunk miatt.
Érdekes új színfolt volt, hogy a GPS-ben kikerestünk egy pizzeriát és oda is találtunk. (A pizza isteni volt, de megdöbbenésünkre a capuccino Olaszországban rossz volt (most először).

Na nem így a kikötővel. Valószínű, hogy rossz címet írtunk be (sőt biztos) mert háromszor körbejártuk Genova belvárosát, míg Vikinek elege lett az egészből. Megálltunk és újra beállítottuk. Így csont nélkül odavitt. Az akció alig 1 óránkba került, de még így is bőven elértük a behajózást. A szokásos papír intézés, egy üveg fedelű csarnokban, kb. 40 fokban, de gyúrunk Afrikára. De „gyorsan” túljutunk és csurgó izzadság közepette. A szimpatikus biztonságis beterelt a hajóra.

.

Persze GNV nem hazudtolta meg hírnevét, a hajó folyósóján a csomagokkal megvárattak vagy negyedórát, mert nem készítették el a kabin kártyánkat. Nagy öröm, a kabin a miénk, sőt a fürdőszoba is. Hamar ismét európainak éreztük magunkat. Sipi Évinek elmaradhatatlan hálánk, a viszontagságokat a pálinka gyorsan feledtette.

.

A kabin a szokványos:diszkréten koszos, közepesen lelakott, de elég nagy. A füstjelző megkapta a fürdősapkáját , így a kabinban is cigarettázhatunk.
Este 3 6. A hajó elindult.
A zuhany, pálinka, némi nézelődés és egy csirkecomb után ( csak azért egy, mert az asszony megesküdött a pizza után, hogy semmit sem fog enni) elájultunk, de elötte próbáltam Ildikét telefonon elérni, nem sikerült. Remélem már egyedül lévő és nagyon bánatos Puna kutyám az első napot jól tűrte. Este tízkor ébredtünk és irány a fedélzet. A szél ugyan erős, de a levegő isteni.
Néhány csirkecomb ismételt leküzdése után elaludtunk.

Az esti szél valószínű éjszaka felerősödött, hajnalban mindketten arra ébredtünk, hogy a hajó enyhén szólva hánykódik a tengeren. Apától félálomba megkérdeztem, behúzta-e a kéziféket. A válasz igen volt, így megnyugodva mélyen aludtam tovább.