12. nap Közeledünk a Plage Blanche-hoz

A Tatán eltöltött estéhez még néhány gondolatot le kell írnom.
A szálloda, ami első látásra a menekülés érzését keltette bennem, csodát adott.

Az indulás előtti ablakpucolás. Természetesen esett az eső. Egyébkénz ez a szálloda bejárata.

Ez meg a hátsó része...  Kissé romos

A szobánk bejárata

de ha már egyszer bejutottam...

.

A Cyber Cafe után visszamentünk a szállodába, mert 9-re ígérték a vacsorát. Mi meg ezt pontosan meg is szoktuk tartani. A vacsora előzménye volt, hogy érkezéskor megkérdezték, mit kérünk.
Mi a tajin választottuk, csirkével. A nyelvi nehézségeken mindenképpen a háziasszonyunk túl akart jutni, így apának eljátszotta a csirkét, hogy biztosan megértsük. Nagyon kedves volt.

A háziasszonyunk, aki eljátszotta  csirkét...

A vacsorát egy belső teraszon tálalták. Már a terítéken megdöbbentünk.

Gyönyörű fehér abrosz, porcelán és ezüst evőeszközök. Az asztal gyönyörű és elegáns volt a semmi közepén. Ezt csak a vacsora minőségével tudták fokozni. Nem tudjuk mi volt, de az előétel valami csodálatos izű dolog volt. A tajin, az eddigi marokkóiak közül a legízletesebb. Az édesség amit hoztak Apa legfinomabb falatjait jelentették, párolt alma fahéjas szósszal. Nagyon jól lakva és jó érzésekkel mentünk aludni.

… és a kilátás

Reggeli után a szokásos program, csomagolás fizetés és irány Tafnidilt. Ez egy 430 km-es út volt.
Ma nem vállaltuk a piste-t, csak oda akartunk érni. ( Szegény autó hátsó lengéscsillapítók nélkül táncol az úton. Szegény Mama győzött gépészkedni)

.



... a sofőr

.

Természetesen Marokkó dél-nyugati része megint egész más természeti környezet. A köves úton is száz látvány és élmény ért. Az aszfalt abban is segített, hogy még beszélgetni is tudtunk egymással, mert hallottuk a hangunkat. Ismét megállapítottuk, nekünk kell Marokkó, itt szeretik egymást az emberek és az idegeneket is. Nagyon tervezgettük, hogy ha még egyszer visszajövünk, Pókékat nem hagyjuk otthon. Többszöri találkozások alkalmával kiderült, mi már sokkal több helyre eljutottunk s olyan maradandó élményeink lettek, amit szívesen megismételünk Velük.
Elértük délutánra Tafnidiltet. Ez a ksar egy csoda, de mivel a semmi közepén van, itt csak generátor szolgáltatja az áramot, internet nincs. Rossz pillanatban érkeztünk házigazdáink ebédeltek. Estére marad a faggatózás, hogy mikor és hogyan menjünk  a Plage Blanche-ra. A táblázatból úgy tűnik egy hajnali indulással érhetjük el az apályt. De holnap még egy óceán parti csavargást beiktatunk.
A kommunikáció áldizatai vagyunk, mert most rögtön autóba ülünk és elmegyünk TanTan városba (20 km) keresni egy internetet.