14. nap A Plage Blanche

Hát ez nem semmi nap volt. A beszámoló írásához még az egeret is elővettem.
Most amikor írom, nagyon fáradt vagyok, Apa már alszik is, de annyi élmény volt, hogy elaludni nem tudok, inkább leírom.
Reggel korai kelés után a kért reggelit fél nyolckor tálalták Tafnidiltbe. Erre én már összecsomagoltam, hogy reggeli után neki vágjunk a idei nyaralás legnagyobb kihívásának. Igazán készültünk rá. Már otthon minden technikai varázslattal az autót felszereltük, tegnap az utat is bejártuk, úgy véltük gond nélkül teljesítjük. Az előző nap lejárt pistén igyekeztünk a Plage Blanche déli bejáratához.
Reggel nyolckor számunkra is döbbenetes ködben indultunk, az orrunkig nem láttunk el. Szegény nap próbálkozott, de a óceán felől jövő párát nem tudta felszárítani. A kijelölt pontunkon kicsapattunk a Plage-ra vivő piste-re.

.

Az elején én hátradőltem, nem igazán figyeltem a térképet, hiszen jártunk már erre, na el is vétettem egy elágazást, sebaj fordulás és már megint célon voltunk. Terveinknek megfelelően már negyed tizenegykor a Plage lejárójában voltunk.

.

A környező homok ismét lenyűgözött, de ma más volt, mint tegnap, nem sütött a nap. Itt mindig minden más egy nap után is. Boldog büszkeséggel ráfordultuk a homokpadra. Száz nyom volt elöttünk, de mind később kiderült, nem autó, hanem quad nyom.

Úgy 4-5 km múlva a homokon Apa megállt, mert melegedett a víze, nem volt sebessége. Kiszálltunk és talp sarok megnéztük merre keményebb a talaj. Az óceán ott hullámzott melletünk, a parton pelikánok népes seregével. A víz kb. olyan 80 méterre lehetett. Visszaültünk és Apa, ahogy a nagy könyve meg van írva vitte az autót a víz felé, de én erőszakoskodtam, hogy ott nincs nyom, menjen a part felé. Sajnos hallgatott rám és a part felé terelte az autót, majd 50 méter után elakadt. Tett néhány kísérletet, de csak mélyebbre ástuk magunkat. Kocsiból ki, lapát elő, a Plage Blanche-n nem szégyen ásni. Ástunk, kísérlet a tovább jutásra, mélyebbre fúrtuk magunkat.

Úgy negyedóra múlva jött egy autó, természetesen a víz mellett, kedvesen kiszálltak az emberek és érdeklődtek jól vagyunk-e. Elmagyarázták, hogy nem vagyunk jó helyen és látva a lapátjainkat, jó utat kívánva tovább mentek. Mivel az ásás nem vezetett elég eredményre, elvettük az airjag-et, hogy autónkat megemeljük. Apa fújta, szerintem már a kezét égette a kipufogó, de nem mondta, de a fújást követően a ballon leengedett. Mi fene van vele? Harmadik kísérlet után ballon ki, szemle. Kiderült a gyári vulkanizálás egy kicsit hiányos, úgy 10 centin eresztett.

Méreg, elcsomagolás, és ásás tovább. Ásóval kezemben észrevettem, hogy közeledik egy quad. Lázas integetésbe kezdtem, odajöttek. Kiderült 2 arab fiú, akik abba a faluba igyekeztek, ahonnan mi indultunk. Látva helyzetünket, azonnal segítségünkre siettek. A Plage-on bevállt módszerrel, összeszedtek minden féle fadarabokat, műanyagokat, hogy alátömködjék a kerekeknek. Velünk együtt ástak, tömködtek, majd kísérlet. Ez is sikerelen lett, az autó még mélyebben elásta magát, mi több hasával felült a homokra.

A fiúknak eszébe jutott a Plage-n van egy catcat – erős gép, teherautó – amit segítségül hívnak. Telefon elő, térerő nincs. Na mondtuk ez megoldható, nekünk van szatellit telefonunk ( Köszi Pók). Lázas telefonálás, az ő számukon nem jelentkezett senki, a következő szállodánk – Fort Bou Jarif – meg nem vállalta a mentést. Igazuk volt, úgy 80-100 km-re voltak tőlünk.  Az egyik fiú  felpattant a quadra és mondta hozza a catcat-ot.
Én egy picit elkeseredtem, lesz-e ebből valami is, amikor észrevettem, hogy a másik fiú maradt és kisétál az óceánba. Nem szabad ilyen helyzetbe kishitűnek lenni.

Az óceán partján hiába csak 25 fok van, de olyan pára, hogy így nem izzadtunk az ötven fokban sem.
Apán a nadrág és a trikó egy merő izzadság volt, pontosan sár. Leimádkoztam róla a ruhát és bezavartam az óceánba. Ekkor már félegy volt és Plage-on, úgy három óráig lehet végig menni. Rólam tudni kell, nagyon rettegek a víztől, amibe nem ér le a lábam. Hát az óceán ilyen. Már látni véltem (de igaz is volt), hogy a víz a dagály címén lassan kúszik felénk.  Eltelt egy óra és jött vissza quad magába, utána semmi jármű. A qaud hátsó ülésén egy arab ember hóna alatt 2 db jókora colos deszkával. Apával egymásra néztünk és mindkettőnk szemében a reménytelenség tükröződött.
A halász ember (később derült ki, hogy az) egy kis hidraulikus emelővel a két hátsó kereket a felnin keresztül megemelte, a deszkákat betette. Apa és az arab fiú pedig az autó hasa alól ásták ki a homokot. A  művelet végén, úgy százszor a lelkére kötötték, nincs 4 kerék meghajtás, nem mozgathatja a kormányt jobbra, balra, csak egyenesen telibe hátra. Szurkoltam, de nem bíztam a dologban. De mintahogy mindennel így van, aki ott él, és kitudja hányadik hülye turistát ássa ki, pontosan tudja a megoldást. Így lett. APA NAGY LENDÜLETTEL KITOLATOTT A KEMÉNY PART SZAKASZRA. HURRÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!   Vissza az elakadás helyére talp sarok, összeszedtük  motyónkat. A fiúknak megköszöntem a segítséget, természetesen dirhámokkal (ez az itteni pénz). A halász embert nekünk kellett visszavinni a Plage végére, deszkáival együtt, amely eggyel szaporodott, a másik fiú sikeres kutató munkája árán. Gyorsan átrendeztük az autót, hogy őrangyalunk is beülhessen és irány az eredeti kaland, délután negyed háromkor. Már tegnap írtam, hogy ez nem fényképezhető.

Teljesen sík tengerpart, míg az ember jobb kezénél legalább 150-200 méteres homokfal. Mindezen látvány mellett a nagyon erős pára délután  is átláthatatlan. A parton rengeteg gázló madár, egymás után riasztottuk fel őket. Apa nagyon jól érezte ezt az utat. Az óceán egyre kijjebb jött már (fél ötkör van a dagály) látható  autó nyomok időnként eltüntek a vízbe. Igyekezett a kemény részen menni, de egyszer a víz szélét választotta, ami nagyon megvezette az autót. Én megszólalni nem mertem, nagyon féltem, de hál'Istennek csöndben tudtam maradni. Egyébként ez a Plage 40 km hosszú és Apa repesztett 80-90 km között. Gyorsan elértük a végét és őrangyalunk is haza érkezett. Megálltunk a falu szélén, Ő kiszállt, kedvesen egy kis halra meghívott minket, de nem fogadtuk el. (És itt hiányoztak Pókék, akik egy ilyen kaland után sem vesztik el lendületüket, békésen megállnak kajálni, fotózni.) Én utálom, Apa meg egy alsó nadrágban, egy tiszta trikóban, mezítláb volt. Úgy érezte nincs jól öltözve az ebédhez. Megköszöntük a segítségét és elköszöntük. Búcsúzóul  még kedvesen útba igazított minket Fort Bou Jarifba (FBJ).

Néhány km után a pistén megálltunk és az autóba egy kis rendet tettünk. Ez annyit  jelentett, hogy visszakerült minden az eredeti helyére, csak jelentős mennyiségű homok kíséretében. Fehér ember azt nem tudja legmerészebb álmában sem elképzelni, mi lakozik az autónkban.

A rámolás után átültem a volán mögé és igyekeztünk FJB-be. Hát ez is egy ékszer doboz. A semmi közepén a dombok között a csoda. Már megint sikerült egy különlegességet választanunk.

A hotelben elfoglaltuk a nagyon szép és mindennel felszerelt szobánkat és beálltunk a zuhany alá. Szegény takarítónők, holnap győzik a hamokot eltüntetni a fürdőszobából, kiderült nem is maradt homok a Plage-on, mind rajtunk volt. Emberré formálodásunk után első dolgom megint az volt, hogy Zitával a kies Párizsba megosszam sikerünket. Ekkor tudtam meg Ők ide sohasem jutottak el. Jövőre ezt is megmutatjuk, ha eljönnek velünk. A kalandos napot rengeteg pálinkával, sörrel és kávéval próbáltuk meg enyhíteni. A szálloda  étterme, bárja valami hihetetlen, remélem az esti teve tajin is ilyen jó lesz.
Holnap már Marrakesh jön, én nagyon szeretem, de sajnos ez a hazautat is jelenti.