15. nap hazafelé Marrakechen át.

Hát vége a kalandok sorának. Bánatosan megállapítom, haza kell mennünk. Igaz az a mondás, akkor kell valamit abbahagyni, amikor a legjobb. Na mi így teszünk és még visszajövünk.

Reggel FBJ-be nagyon kellemesen telt. A vendéglátás változatlanul figyelmes, kedves és tökéletes volt. A megdöbbenést még a fizetendő számla is fokozta. A dolgos nap után, elötte való este szó szerint ami folyt a bárban megittuk, és mégsem fizettünk vacsorával, kifogástalan szobával együtt 110 EUR-nak megfelelő összeget. A tulaj kedvesen érdeklődött, hogy megvoltunk-e elégedve mindennel és jó utat kívánt. Búcsúzóul megigértük, visszamegyünk, ha Allah is úgy akarja.

.

Elöttünk állt 450 km, hogy Marrakech-be érjünk. Az FBJ-ből kivezető 8 km-es piste után aszfaltra fordultunk, egész nap ezen nyomtam a kilométereket. Az első 190 km Agadir széléig elég nehezen ment. Az út keskeny hipi-hupis, ezt a hiányzó lengéscsillapító miatt időnként 60-70 között tudtam vállalni. Ja és némi szerpentin, mivel csak megint ellenkező irányba, de át kellett kelni az Atlasz alacsonyabb hegyein.

.

Békés úton Apa zseniális navigációjával Agadir előtt ráhajtottunk az autópályára. Marokkót látva, lehet, hogy otthon is megérné OV-t királlyá választani, ha a királyság ilyen előnyökkel jár. 2006-ban autópálya csak Tanger s Casablanca között volt kb. 320 km, 2009-ben már elkészült a Casablanca Marrakech, idén már Marrakech Agadir, és északon Tanger Tetuán is
Hát ez bizony több mint 800 km autópálya amit felépítettek. De ez nem egy összecsapott arabi, hanem hihetetlen szép vonalvezetésű, hol alagúttal, hol a hegyben vájt átjáróval. Az út olyan minőségű, hogy a spanyol fizetős autopista elbújhat mellette. Az autó lengéscsillapító nélkül is csak siklott az úton. Azért a simogatáson kívül egy szót is érdemel az autónk, hihetetlnül jól tűri gazdái hibbantságát.

.

Marrakech előtt 30 km-rel Apa átvette a hatalmat, mert a városban az én navigációmra vágyott. A foglaláskor a honlapon megjelölt pontra igyekeztünk, feltételezve a szálloda tudja hol van Marrakechbe. Nem tudta. Mi úgy választottuk ki, hogy ne legyen a Medinában és legyen parkoló. Az elöző nem lett igaz. Annyira a Medinában van, hogy ilyen közel Jemna el Fna-hoz még nem laktunk. A navigációm pontos volt a jelölt pontra vittem Apát a belváros szívébe, Riad sehol. Egy kör, és megállítottuk egy Petit taxit, ahogy szoktuk. Na ezután már biztosak lettünk a szállodánknak halvány lila gőze nincs vagy arról hol van, vagy arról mi a térkép. Lényeg a jó kis kupleráj szélén megállt és mutatott egy irányt, hogy parkoló és egy másikat, hogy Riad. Na sokkal okosabbak nem lettünk, de itt ilyenkor nincs baj. Azonnal hozzánk rohant egy Ali, aki elkapott egy kis kocsit és rohanva elöttünk a 42 fokban, úgy 80 méterre beterelt egy parkolóba. Első  kő leesett autónk igazi parkolóba lesz, annyira, hogy még parkolójegyet is kaptunk. Hát ez itt egy különlegesség. A kocsiból kis kocsiba kerültek motyóink és séta a Riadba. Ali jelentősen szaporázta a sikátorok között, kanyarról kanyarra, így mire megérkeztünk halvány fogalmunk nem volt hol vagyunk. A szoba foglalás, ívás, fürdés után félórát bújtuk a térképeket s határoztuk meg a magunk és az autónk helyét. Az a képtelen igényünk volt, hogy hazataláljunk. Elindultunk a szukba és a Fna-re, én rajzoltam a kanyarokat, Apa meg a telefonjával a jellemző elágazásokat lefotózta. Így neki vágtunk, de hát a Medina arról szól, ha az ember a Fna-t megtalálja, onnan már nincs probléma a tájékozódással. Boldogan megrohantam az első narancsost úgy 5 perc után (ennyire van a Fna) amit még 4 követett. Egy kicsit bekukkantottunk a szukba, de gyorsan visszamentünk enni. Hát erre vágytam. Ilyen marokkói salátát, ilyen keftát és brochette-t máshol nem lehet enni. Ez napon 40 fok felett is egy álom. Sajnos az öregség már itt látszik, kaja után visszamentük a szállodába, elfáradtunk reggel óta. Egy kis netezés után alvásra hajtottuk a fejünket. 20 perc után, éppen bealudtam volna, iszonyú izzadásra ébredtem, leállt a légkondi. Nyomogattam mindent,  semmi, Apa is felébredt. Kell a férfi ember lényeglátása. Felfedezte elektromosság nincs az egész házban.
Vártunk egy kicsit, semmi mozgás a háziak részéről. Apa elemlámpával végigjárta a Riádot, mindenhova benézett és megállapította kettőnkön kívül nincs élőlény. Hallottuk, hogy valaki kopog, de azt sem engedte be senki. Én meguntam, aludni akartam. Fogtam 2 párnát és egy takarót, felmentem a tetőteraszra, bevackoltam egy hintaágyba és hajnali négykor ébredtem. Itt jó levegő volt, nem volt hőség. Korábban láttam az arabok is így tesznek. Mikor levonultam, már égtek a villanyok, a szobába ment a légkondi és Apa mélyen aludt. Reggel mesélte el, hogy házigazdánk éjfélkor megjött, megnyomott egy gombot, s lőn áram.  Ma irány a marrakechi szuk!!