5. nap Elértük az Atlaszt

A sikertelen casablancai kísérlet után este a szállodában a másnapi menetrendet beszéltük meg. Apa otthoni terve szerint az elöttünk álló 510 km-ből egy kb 150-200 km hegyi út a magas Atlaszon átvezetett a szállásunkra. Ebben a szakaszban vélhetően a nagyobb rész off road-on úgy kb 1800-2300 m magason. Az emlékeim szerint az országos főút, ami átszeli az Atlaszt sem egy könnyű sétagalopp. Ezt az emléket megosztva, tanácsoltam egy másik utat, hát ez majdnem a házasságunkba került.
Reggel a szokásos szállodai tevékenységet követve neki vágtunk az útnak. Némi izgalom volt bennünk, hogy Casablanca kaotikus forgalma és nagyon nehezen átlátható, de legalább rosszul kitáblázott belvárosi utcáin, hogyan jutunk ki a városból. Szerencsénkre egy pici eltévedés sem volt, kijutottunk a külső gyűrűre 10 perc alatt. Apa vezetett ( az arab stílust a nagyvárosokba hihetetlenül jól kezeli, néhány percen belül felveszi a ritmust, ugyan olyan tolakodó, de mégsem agresszív és azonnal dudál. Ezt itt így kell). Casablanca után nem sokkal megálltunk tankolni és utána megkaptam a hatalmat.

Irány Boumalne Dades, a hegyi csavargások alaptábora. Kb. 220 km után értük el az Atlaszon átvezető szakaszt. Hát ez dolgos. Indultunk 1000 méterről és felkapaszkodtunk 2300 méterre.

.

A fülem elszállt, de vigasztalt a gyönyörű látvány. Ezt az utat most negyedszer tesszük meg, de én nem tudok betelni vele. Északról délre 6 éve tettük meg, nem mindegy az irány, mert mindig más a látvány. Egyik irányból gyönyörű, a másikból lenyűgöző. Természetesen, ha nyáron a GAOP az Atlaszba jár, esik az eső, most is. Többször kaptunk olyan zivatart, ami úgy kopogott az autón, mint a jég, de csak a cseppek mérete volt óriási, ez szólt.

Útközben többször felfigyeltünk arra, hogy biztosan Marokkó is az átlaghoz képest több esőt kapott idén. Számtalan helyen zöld volt a hegyoldal is, amit eddig júliusban soha nem láttunk. A hegy oldalakon láttuk, hogy a föld vizes. Lehet, hogy az izlandi hamufelhő elérte Afrikát is?

Megálltunk teázni egy hihetetlenül szép út menti kávézóba. Állunk esett le a környezettől, csudi szép volt.

Számoltuk, mikor érünk a szállodába, tartottuk a számítást, este 6-ra megérkeztünk. Tökéletes út menti eligazító táblákat követve a folyó völgybeelértük a szállót. Marokkói  tapasztalatainknak megfelelen egy jelentéktelen utcában szembe találtunk egy kaput, ami amikor kinyílt az éden kapuja nyílt meg. A szobán kívül azonnal megkaptuk hideg sörünket, és csobbantunk a medencébe. Ez jól esett, mivel a külső hőmérséklet 37 fok volt, az esőtől függetlenül is.

.
.

Rajtunk kívül csak egy német (a feleség rögtön bevallotta, hogy gyerekként többször nyaralt, úgy 30 évvel ezelőtt a Balatonnál) és egy olasz család van a szállodában, pontosabban Kasbah-ban.
Szeretem ezeket a személyes, családias szállásokat, lesik a kivánságainkat, ilyenkor tényleg vendégnek érzem magam.
Reggel elindulunk és meghódítjuk a Dades folyó szorosát az Atlasz hegyei között. Ezzel már egyszer próbálkoztunk, de akkor gumi híján elmaradt, illetve nagyon light-osra sikerült.