Jó volt. Ide vissza kell jönni. Senki ne üljön fel különböző előítéleteknek. Itt is emberek laknak, méghozzá olyanok, mint mi. Itt nincs semmi baj a közbiztonsággal, itthon jobban tartok kellemetlenségektől a hétköznapokon, mint Albániában és Montenegróban. A legeldugottabb hegyi vidékeken, ahol több 10 km-en keresztül nincs település, a gyalogosan szembejövő emberek, jól öltözöttek, tiszták és ápoltak. A fiatalok szinte mindegyike beszél angolul. Egészséges nemzeti büszkeséggel építik az országukat. Apával sokat beszéltünk arról, hogy nem értjük, honnan van pénz, ami a folyamatos építkezéseket finanszírozza. Lehet, hogy csak az 1 millió vendégmunkás jövedelme és tudása az, ami ezt az országot támogatja. Nem tudom. De irigylésre méltó ország. Örülök, hogy nekem is van albán trikóm és az albán matrica is, jól mutat a Mitsu-n. Ez az ország különleges természeti szépséggel megáldott. Teljesen más, mint a sivatagi afrikai országok. Itt minden zöld, persze nyáron, mert láttuk a nyomát annak, hogy télen bizony havas és zord lehet. Abban azonos, hogy az emberek itt is nyitottak, tudják, mit akarnak, és úgy tűnik el is érik. Szerencsénk van, hogy ilyen közel új kalandokra vállakozhatunk. Már nem is beszélve, hogy lehet tágítani a kört. Koszovó, Macedónia, Bulgária és ki tudja még meddig.
Remélem útitársaink újabb kalandokra hajlandóak. A munka közben, a szabad délutánokon, némi sör és jó kaja mellett tervezgethetjük a következő kalandot.
Itt a 60. évünk közelében már ezek az átélt kalandok után elmondhatjuk, tartalmas életünk volt eddig. Ezekért érdemes dolgozni.

És még valami. Akit érdekel, annak szívesen elküldöm a teljes lejárt útvonal térképét és track-jeit.

E-MAIL