Dél-Amerika 2013

18. nap a Lago  General Carrera csodái 02.13.

A nagyon kellemes vacsora után egy mély és békés alvás után vágtunk neki az útnak. (Apával nagyon megszoktuk, sőt megszerettük a „palotánkat”, hihetetlenül jókat alszunk) A cél, az én erőszakosságom okán  Puerto Rio Tranquillo volt. Erről azt kell tudni, hogy itt lehet csónakba szállni és a márvány barlangokat megcsodálni. (ja ezt most a kocsiban írom menetközben Argentína Pampáján Patagoniában). A chilei táj és a vidék olyan különleges, hogy 100 méterenként üvöltöttünk fel: nézd de szép, ez csoda, jaj de gyönyörű. Egy idő után már szavakat sem találtunk rá. Igyekeztem megörökíteni, de nem lehet annyi fotót készíteni, hogy ezt rögzítsem. Ez az öreg napjainkra a sajt szürkeállományunkban marad meg. A fotózás másik átka, hogy itt olyan szintkülönbségek vannak, hogy nem fér bele semmilyen látószögbe. Talán Zitus képei jobban adnak erről ízelítőt, Ő profi hozzám képest.

.

.

.

.

A természet is szeretet minket. Az esőből már nagyon elegünk volt, de a szemerkélő esőben a nap mindig kibújt valahol. Hihetetlen fényviszonyok, árny és fény játék volt az egész úton. Apáé volt a hatalom, küzdött rendesen a 7-uttal a Carretera Ausrallal. Igazából, mióta úton vagyunk a legmagasabb 1250 méter volt, általában a 0 és 600 méter között vándoroltunk, de itt az emelkedő és a lejtő nem az európai szokásoknak megfelelő. Ennyi idő alatt sem tudtuk megfejteni a közlekedési táblát a lejtőkre. Az egyiken egy személyautó, a másikon egy teherautó van a lejtőre rajzolva, de mind a kettő meredek. Ez rejtély marad.
A földút „gyönyörűsége”, hogy a keresztező vályúk (szél okozta, de olyan mintha egy lánctalpas ment volna előtte az úton) miatt az emelkedő kanyarokban 50 km felett megúszik az autó. Természetesen a bizonytalanságot az is okozta, hogy a tükör radiál gumik tapadása finoman szólva szar. Ámulás és bámulás és kávézás, fotók és már meg is érkeztünk három negyed háromra Puerto Rio Tranquilloba. Az első táblánál megálltunk a csónakot keresve, de kiderült ez nem jó, itt egy turistacsoportnak szerveztek több napos programot. A csónakázásról tudni kell, hogy Zitával mindketten otthon megtaláltuk a márvány barlangokhoz vezető kikötőt, de Zíta kajakkal gondolta én meg motorcsónakkal. Néhány száz méter után ráleltünk az igazi túra indulási helyét. Közölték 3 órakor indul a mandula. Még 10 percet is vártunk, fantasztikus. Na nem sokkal később már a fantasztikust elvitte a cica. A tó nagyon haragos volt, erősen fújt a szél. A kapitány a barlangokhoz vezető úton még visszafogta magát és a sebességet. Nem riasztja el a turistát. A számos barlang leírhatatlan. A víz csodadolgokat és formákat képes kialakítani. És ez a kő tényleg márvány, megfogtuk.  A tó gyönyörű, és a vízről élvezni ezt nem semmi.
.

.

.

.

Az örömködés után jött a hidegzuhany. Ez szó szerint igaz. A hullámzó vízen olyan sebességgel jöttünk vissza, hogy a csónak orra égnek állt és két oldalról a hullámok teljesen beterítettek. Ruhában fürödtünk a 9 fokos vízben és a metsző szélben. Amikor a partra szálltunk, Pók megjegyezte, hogy ugye nincs több ilyen jó ötletem.

A baj kicsi lett, mert a „palotában” gyorsan száraz ruhát vettünk és jólesően egy bárba, a melegbe beültünk enni.

Folytattuk az utat a tó partján – mielőbb Ushuaiaba akarunk érni – még világos volt, egy közeli campinget fogni. De az autó mindig talál nekünk egy plusz programot. Apa egyszer csak azt mondja furcsa hangot hall. Megállás, szemle, jobb hátsó defekt. Útszélre navigálta a verdát és ideális időben, este negyed nyolckor kerékcsere. Persze a ótkerék állapota, még ha lehet rosszabb volt. A két fiú, gyorsan és profin lecserélte a kereket, mi csak a jobbnál jobb ötleteket adtuk Zitával. 10 km után megtaláltuk a campinget. Ez alatt az idő alatt Apa folyamatosan háborgott – jogosan – hogy adhatnak át ilyen gumikkal egy autót 14000 km-re és két hónapra. A határátkelő kb. még 120 km-re volt, ott lehet gumit javíttatni. Természetesen mi egymás között megbeszéltük, ha lehet venni, veszünk 4 újat, s végén leverjük az árát a bérbeadón. Ha nem fizeti ki, a pofánk, akkor is megér ennyit.  A látványok és a bosszankodás oldásaként a campingbe benyomtuk a vodkáinkat és fáradtan, de boldogan a hálózsák melegében jót aludtunk.

Ui.: a defekt a nap harmadik technikai zűrje volt. Reggel meghalt az eepc navigációs szoftvere, így egy ideig vakon követtük Zitáékat, majd az Asust vettük segítségül. Néhány óra múlva a tartó csavarjai kirázódtak és az ölembe esett az Asus. A defekttel együtt megvolt a három.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június