Dél-Amerika 2013

30. nap még nyomjuk a gázt 02. 25.

A rövid éjszaka után, azért adtunk a nyaralásnak és csak 9 órakor, kávéztunk. Rágcsa az előző napi 700 feletti kilométertől, az egyhangú „bugyis” úttól elkeseredett és nagyon elfáradt. Szomorúan indult a napja.

Az indulás után rögtön nyugatra fordultunk é irány a hegyek, az argentin oldalon. Pókkal nyomtuk ketten az első 300 km. Az út haladós volt, sütött a nap és egyre szebb lett a táj.

Kezdtem érezni, azért még is csak kaland ez, és még nyaralunk is. Egy tankolásnál mi a szokásos szendvicsünket benyomtuk. Rágcsa késztett szendvicset maguknak.

4 órára elértük az első lehetséges letelepedési pontot, de a térképre és az órára nézve úgy döntöttünk, még belefér egy etap. Pók cserélt, Rágcsa ült a volán mögé és Vele lenyomtuk a 180 km-t. Esquel kisvárosba értünk. Rögtön szembejött egy camping. A szolgáltatás kifogástalan volt, olyan tiszta zuhany és WC volt, amilyennel egy hónapja nem találkoztam. Egy baja volt, hogy a főút mellett volt, enyhén zajos, bár a fűnyírók zajosabbak voltak. Megállapodtunk, ma este külön töltjük az estét. Mi Apával egy kicsit interneteztünk a vacsora előtt. Indulásunk előtt begurult a Pók-Rágcsa palota. Kiderült, jó hely a vacsorára nincs a városkában, ezért bevásároltak minden létező finomat. Apa a tűz mester, gyorsan csiholta a tűzet, és sütögetésbe fogtunk. Darálthús, hurka került a rácsra. Sörök, vodkák és a sült finomságokkal elmúlt a rosszérzésünk. Több mint 2 hét után végre este a szabadban tölthettük az időt.

.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június