Dél-Amerika 2013

33. nap egy újabb vulkán, de már Argentínában 02. 28.

Reggel valami dermesztő hidegre ébredtünk. Egy jó volt a meleg zuhany, de mire visszaértem a palotába, már vacogtam. Ha valami rossz eben a kalandtúrában az a hideg és a szél. Egy hónap után sem tudom megszokni.
Reggelente az ébredéskor általában hihetetlenül szép a környezet, de amíg a nap kisüt, addig olyan téli érzésem van, hogy nem is hiszem azt, hogy ez a déli félteke nyara.
Reggelire Rágcsa kikészítette az előző nap vásárolt málnát. Nekem nagyon ízlett rögtön belapátoltam. Apa húzódozott tőle, de parancsot kapott, megette. Később derült ki, hogy ez a málna sok problémát okozott Rágcsának (kiborult, kifolyt, összekent mindent, stb.)
Reggeli egyeztetés után, nekiindultunk a fontos célnak Mendozának. Ez úgy 1200 km.-re lesz.

A málna nem volt igazán jelentős reggeli, ezért dél körül egy újabb tó partján kiültünk reggelizni. Az árnyában nem volt igazán meleg, kivonultunk a partra, a napra. Egy hónap után mindannyian úgy láttuk, már lassan minden klubban feltehetjük a lábunkat az asztalra. A sajátunkban biztos (Mejártuk a Carretera Austral, a Ruta 40 déli szakaszát, sőt voltunk a világ végén is.)

A távolságtól függetlenül azért útba ejtettük a Lanin nemzeti parkot, ami a Lanin vulkán lábánál van. Már régen láttunk vulkánt.

Útközben azért csak szembejött egy vízesés is, lassan már fel sem tünik.

Az út gyönyörű, de nagyon recegős volt az utolsó 70 km-en. Ezt a köves rázós mosódeszkás utakat csak nem tudom megszeretni.

Gyakran ilyen kis hidakon haladunk át. A lelkünk és a palotánk darabokra hullik egy-egy ilyen szakasz után. Késő délután, korán este értünk a nemzeti park bejáratához. Az utána következő út gyönyörű, de munkás volt. A fák között besütő nap, és a fák árnyéka villódzó fényt okozott, majd megvakultam, de azért bámészkodtam. Ennek a következménye, hogy néhány gödröt megtaláltam, amiért a kijáró leszúrást begyűjtöttem.  A vulkánt csak a szürkeállományban rögzítettük, a szembesütő nap a dokumentálást nem engedte meg.

A második camping már nyújtott szolgáltatást és ráadásul ismét tóparton.

A mai nap célja a beígért gulyás volt.

A szokásos letelepedést követően Apa a tűzmester, aki a gulyás feltételét megteremtette. Én vagdostam a hozzávalókat és nekiálltam csipetkének valót meggyúrni. Pók korábban elmondta a gulyás csak csipetkével az igazi, én egyetértettem, ezért nosza a tésztagyúrás a campingbe. Sajnos a dolog nem egy perc. Közel két és félóra kellett az étek elkészítéséhez. Szegény társaink már fürödtek, kirándultak és éheztek.  Megérte a várakozás. A gulyás egészen magyar lett. Póknak elnyertük a tetszését. A dokumentálásra már nem marad energiánk, ezt az Eszelenyék honlapján lehet megcsodálni.

Vacsora után minden villanyt leoltottunk és csodáltuk a csillagos eget. Hihetetlen de itt kéznyújtásra vannak a csillagok, és látni a tejutat. Ilyen élményben az északi félteken élőknek nincs részük, csak ilyen kalandoroknak.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június