Dél-Amerika 2013

34. nap a haladás és ismét az autó napja. 03. 01.

Reggel a csodálatos környezetben egész más az ébredés. Hideg volt, de a nap melegen sütött. Eddig az időjárás felelős (Apa) jól teljesít. Éjszaka esik az eső, nappal jó idő van (állítólag villámlott és dörgött is éjszaka, de én aludtam).

Reggel még vizet vettünk az autóinkba és visszafelé teljesítettük azt 70 km-nyi földutat. Reggel is szép volt, nem csak délután. Most Apáé volt a hatalom, azért neki is jutottak gödrök.

Visszaértünk a Ruta 40-es legenda útra és nyomtuk a dolgot északnak. Már több mint 3000 km-et jöttünk fel.
Tankolás kávé egy falat, de a főcél mielőbb érjük el Mendozát.

Az egyik pihenőnél, már Pókot zavarta, hogy állandóan kilazul a jobb hátsó láncuk. Alánézett az autónak és kiderült ennek oka, hogy a tartó zártszelvény eltört. Ezzel tenni kell valamit.
Az esti cél, így már egyértelművé vált, aranykezű argentint kell keresnünk.

Öt óra magasságában elértük Chos Malal települést.

Van camping (pofátlanul olcsón) és van több aranykezű argentin. Később kiderült a déli úton aki idáig elér, bizony annak jelentős műszaki bajai lehetnek.  Zitáék a tanácsolt mestert felkeresték, de mivel a falu apraja nagyja segített, eggyel további mester kezeire merték bízni az autójukat. Egy óra alatt megoldotta a mester az autó problémáját.

Mi ejtőztünk. Apa berendezte a palotát irodának, így papírra vethettem néhány napot. Ő boldogan felmászott az emeletre és bóbiskolt egyet. Élvezte.

Este úgy döntöttünk egy staek jó lenne. Rossz döntés volt.

Pókék palotájába beültünk és elmentünk a város legjobb parillázójába. Kecskét és bárányt tálaltak fel. Ehetetlen és rághatatlan volt, pedig Zsuzsa mindkettőnknek profi rágófelszerelést gyártott. Ez sem segített a dolgon. Nem ez lesz Argentinban elfogyasztott emlékezetes parilla.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június