Dél-Amerika 2013

38. nap a Hold völgye 03. 05.

Reggel a hajnali indulás Pók lelkét megviselte a hajnali kelés. Ettől függetlenül hajnali hétkor a csapat elindult a nemzeti park bejáratához. A korai indulás magyarázata az volt, hogy Zita okos könyve szerint a Hold völgyébe szabadon nem lehet bemenni, csak vezetővel. A meleg miatt reggel és késő délután indítanak csoportot. A reggelibe akartunk belepasszolni és okos könyv azt írta a park 7 órakor nyit. Mi 8-ra értünk oda és próbáltuk a parkőröket ébreszteni, ami félkilencre sikerült. Rajtunk kívül egy teremtett lélek nem volt. A parkőr megígérte, ha negyed tízig nem jön autó, velünk akkor is elindulnak. Jött autó és féltízkor a konvoj elindult.
Minden megelőző tortúra megérte. Az élmény leírhatatlan.

Egy olyan 40 km-es kört jártunk végig, ami arról szólt, hogy az ősidőkben lévő tenger fenék igazából a völgy. A földtörténet kezdetén a tengerből az Andok hegyei felgyűrődtek, és hihetetlenül rövid idő alatt – 1000 év – kiszáradt a korábbi elzárt tenger.

Beszéljenek a képek.

.

.

.

.

És itt hallgatni a sivatag hangját, na ez is megmarad.

A túra végén a parkolóban egy kicsit próbáltunk pihenni, de nekem az alvás nem ment, a beszámoló írásomat meg megzavarták. Elzavartak egy fedett sátorból mer nem ebédeltem. (Ja a szél itt délutánonként jelentős.)

.

Délután folytattuk a kalandot. A cél Chilecito volt, ahol korábban egy chilei bányászok által épített vasút és felvonó maradt meg. Az argentinok, mint egy nemzeti értéket, korábban turista látványosságként üzemeltették. Azért mentünk, hátha működik, nem működött, de egy váratlan döntéssel egy átkötő utat választottunk, ami mindenki számára egy újabb felejthetetlen délutánt jelentett. Apa és Pók küzdöttek a kanyarokkal de mégis boldogok voltak.

.

.

.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június