Dél-Amerika 2013

40. nap egy váratlan csoda Salta előtt 03. 07.

Reggel elindultunk Salta a cél. Az út, ami Salta felé vezetett, a bor útjának és az inkák sövényének hívják. A távolság összesen nem egészen 200 km volt, mégis az első 90 km-t több mint 3 óra alatt tettük meg Apa 40-60 között poroszkált. Megérte. A látvány a színek és a fények méterről méterre változtak. Egyik ámulatból estünk a másikba. Az úton már többször rájöttem, amit az ember valaha is létrehozott, azt a természetből másolta. Nincs olyan forma szín, amit a természet ki nem talált volna.
Néhány helyen kiálltunk az úton, hogy párpercig élvezzük a csodákat.

Igyekeztem megörökíteni, de most is igaz, hogy a mélységeket, a távolságokat nem lehet.

Ez egy hasadék, na ezt sem tudtam jól fotózni, de itt kaptam egy emléket is, de Zitát is megleptük.

Ilyenek a hegyek.

.

.

A forma éles szín nélkül is gyönyörű

Elértem az ablakból.

.

.

Az utolsó 100 km már nem volt csoda, olyan „szokásos”. Az út vége előtt egy árnyékos helyen megvártuk Pókékat és Salta elővárosában egy campinget fogtunk. Úgy tűnt egy folyó és tó között fekszik. A valóság az volt, hogy a város strandja igazából, amit campingként is használnak. A körülmények olyanok voltak, hogy míg Zita a vacsorát főzte, mi Apával a vodkás üveg fenekére néztünk. Így már a fürdés nélküli éjszakát is jól tűrtük.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június