Dél-Amerika 2013

52 nap. Vallenar 03. 19.

Reggel irány Copiapó. A park után ismét egy kis városban Chanaral megálltunk a cyber cafénál. A visszaigazolás még nem jött meg.

A várakozás alatt dél körül megszólaltak a szirénák. Nekem ettől összeszorult a gyomrom. Több mint 30 éve hallottam ilyen szirénát Tatabányán. Kérdeztem ez mi? A cyber café tulajdonosa állítolag azt mondta Zitának, hogy ez nem cunami riadó, hanem az ebédszünet, de a tüzoltókat risztották. Negyedóra múlva kiderült, nem mehetünk tovább, mert az 5-ös főutat elzárta egy bányarobbanásból származó sziklaomlás. Na nem hiába volt rossz emlékű a szíréna hangja. Nem  főúton, hanem egy kerülő úton jutottunk el Copiapóba. Az út hihetetlenül szép volt, természetesen a síívtagon keresztül, hol 2100 méteren, hol 1000 méteren vezetett.

Vezettem és élveztem, a fotózásra más nem volt érkezésem. Szerintem már furcsa ha napközben 1500-2000 méteres szintkülönbségeket nem tennénk meg. Egy kiállást követően mi vezettük is csapatunkat. Megbeszéltük, találkozó a Copec kútnál. A városban több volt, mi egy előzőnél megtankoltunk és kerestük a társainkat. Sajnos a nagy város forgalmában a rengeteg egyirányú utcák mellett, a kút körül köröztünk egy félórát, mire végre odakeveredtünk. Igazából a további cél nem volt számunkra világos, de azt eldöntöttük este keresünk egy normális szállást.  A kútnál kiderült ismét egy kietlen területen ki tudja milyen este ér minket. Na Apával mondtuk ezt már nem. Ki is kaptunk, hogy várni kellett ránk.

Feleslegesen nem akarunk tovább is szenvedni a kalandokért, amik már fogyatkozóban vannak. Mi célul tüztük ki magunknak Vallenar kisvárost, ami csak 160 km-re volt. Megállapodtunk, hogy másnap 2-3 között találkozunk a következő nemzeti parkban, ahol pingvineket kukkolunk. Fogtam a kormányt és 6 óra elött beértünk Vallenárba. A belvárosban több szállodát találtunk, csak megállni nem tudtunk előszőr. Némi rendőri segédlettel a tilosban hagytuk az autót néhány percre és lefoglaltuk a szállodánkat. Ahogy ilyenkor kell, rögtön utána találtunk egy fizetős, biztonságos parkolót és elfoglaltuk a szobánkat. Végre fürödtem, mostam és embernek éreztem magam. Este Apával egy jó kis étterembe teleittuk magunkat Pisco de Sur nevű itókával és fantasztikusan jó staeket ettünk.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június