Dél-Amerika 2013

58. nap: Valparaiso 03. 25.

Reggel, a saját szokásainknak megfelelően előbb indultunk a tervezettnél. Ez már valószínű mindig így marad, míg élünk.

Valparaiso 430 km-re volt, terveink szerint 3 óra körül oda akartunk érni. Valószínű izgatott minket, hogy előző délután (1 napi késéssel) kaptunk két levelet. Az első a Booking volt, aki közölte törölte a foglalásunkat, mert a kártya, amit megadtunk érvénytelen volt a szálloda szerint. A másik a szálloda levele volt, sajnálkozva közölték a kártya érvénytelen, de küldjünk egy másikat és egyébként várnak másnap. A Booking törlés miatt sajnos nem tudtuk a dolgot leellenőrizni, de válaszoltunk a szállodának, hogy a kártyánk jó (egy másikat is küldtünk) és megyünk. A bizonytalanság miatt, mivel Pókék is ezt tudták, felhívtuk a szállodát telefonon. Közölték semmi probléma, csak írjunk egy mailt, hogy megyünk és nagyon várnak. Kicsit nem értettük, de bíztunk a dologban. (Rossz májú megjegyzésem, ez csak azért volt, hogy a Bookingnak ne keljen rabatot fizetniük).

Induláskor tankolás és az 5-ös főúton irány Valparaiso. Az útból gyorsan autópálya lett. Az eddigi tájakhoz képest, (jövünk ki a sivatagból) egyre több zöld, sőt művelt mezőgazdasági területek, telepített szőlők jelentek meg. Mi arra számítottunk, hogy hétfő délelőtt az ország legfontosabb főútján nagy forgalommal találkozunk. Na ez nem így volt. Gyér forgalom mellett békés poroszkálással értük el a valparaisoi leágazást. A szállodai kavarodás miatt, felhívtam Zitáékat, hogy ne essenek kétségbe, ha a Booking foglalást megnézik, mert a dolgot már rendeztük.

Egy hihetetlenül szép és óriási óceán parti öbölbe csöppentünk. Már déltől kisütött a nap, ragyogó idő lett és főleg ami hiányzott eddig, meleg. (délelőtt ködben és felhőben közelítettük a célt) A varos nem egy egyszerű szerkezetű. Az egész a hegyoldalba épült, kacskaringós, keskeny kapaszkodós utcákkal. Na ezeken a palotával nem könnyű a dolog. Az utcák zegzuga és keskenysége még a gps-t is összekuszálta. Egy eltévedést és megfordulást leszámítva megtaláltuk a szállodát. És a csoda, hatalmas lezárt parkoló, aminek teteje sincs, gond nélkül befértünk.

A szoba a szálloda legfelső emeletén lett, a panorámáról szavakat sem találok. A szoba belülről is nagyszerű. Felcuccoltunk a szobába és vártuk a csapatot. A szállodának egy szép terasza van, ahonnan az öbölre, illetve a városra látni. Ragyogóan sütött a nap, némi sörök kíséretében a várakozás is kellemes volt.

.

.

Fél hétre megérkeztek, némi szoba problémák rendezése után, elindultunk vacsorázni. A recepción kaptunk egy belvárosi térképet és egy étterem nevét, amit ajánlottak. Talp sarok vágtunk neki a város felfedezésének és vacsorának. Itt nincs egy egyenes, sík utca, csak lépcsök, siklók és kanyarok.

Az első este mindannyian beleszerettünk, de a felfedezés már másnapra maradt.

Az esti kivilágított öböl sem kutya.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június