Dél-Amerika 2013

62. nap Búcsú Chilétől Buenos Aires 03. 29.

Reggel korán indultunk, hogy 10 óra körül a bérbeadó irodájába érkezzünk.

Chile párával, felhőkkel köszönt el tőlünk az utunk első 2 harmadában. Napot Santiagóba láttunk.

A húsvéti ünnepek miatt tartottunk a forgalomtól, de szerencsére mindenki szembe jött, szinte csak mi mentünk Santiagóba. Érdekes, de szimpatikus megoldást választanak Chilébe a forgalom szervezésére. A Santiagóból kivezető autópályákon szinte összefüggő forgalom volt, így a mi oldalunkon az autópályák belső sávjának forgalmát megfordították. A belső sáv már reggel le volt zárva, de még a forgalmat nem terelték rá. Ezt talán otthon az M7-esen is ki lehetne találni péntek délután.

Az autó átadásától kicsit féltünk a zavaros és kellemetlen indulás miatt. Az átadás előtt még egy nagyon nehéz feladat várt ránk. Az otthagyott üres bőröndöket kellett megtöltenünk a kocsiban lévő dolgainkkal. Egy nagy bőrönd becsomagolása a lakóautó belső méretei miatt komoly feladatot jelentett. Rengeteg apró tároló hely, az utastér mindig újabb és újabb elrámolni valót fedett fel. Nem vettünk semmit, amit haza is akartunk hozni, de a bőröndök visszafelé valamiért mindig összemennek. Apa segítsége nélkül (megtalált mindet, amit én nem vettem észre) bezárni sem tudtam volna a bőröndöket. Az autó kiürítése, persze azt jelentett, hogy a következő bérlőnek egy csomó ajándékot hagytunk: lábast, edényt, fűszereket, tisztítószereket és ki tudja még mi mindent. A lényeg, ami fontos volt minden bekerült a csomagokba 12 órára, de beleizzadtam.

A csomagolás közben az autókat a műszaki átvevő átvizsgálta, felírta a hiányokat, a károkat, a kilométerórákat. Jöhetett a végső elszámolás. Mi a kezdeti problémák miatt rendelkeztünk egy írásos kártérítéssel és vittük az új gumik vásárlásáról szóló számlákat. Kellemes meglepetést okozott, hogy a bérbeadó az összeirt tartozásainkból (kilométer túllépés 138 km – kiderült összesen 14 638 km tettünk meg az autóval – szélvédő) jóváírta a gumikat és korábban adott kártérítést. Békésen jó hangulatban zárták a fiúk az elszámolást, mi meg a fennmaradó összeget azonnal fizettük.

1 órakor már ültünk a kisbuszban csomagjainkkal és irány a santiagói repülőtér.

A belépéskor támadt egy kis probléma. A LAN légitársaság Zita Airfrance törzskártyáját nem fogadta el pedig ez a jegy is az Airfrancetől származott. Az ötödik bőröndöt nem fogadta el. Félreálltunk és tanácskoztunk. Zita sms-t küldött Ágonak, aki a jegyeket intézte. Gyors visszahívás, a tanács az volt, fizessük ki, majd itthon megkísérli az Airfrancetől visszaszerezni. Ez örömöt nem okozott, de tenni nem tudtunk mást.

Este 7 órakor landoltunk Buenos Aires-ben. A repülőtérről már a taxiban megdöbbentünk a város méretétől, 45 percet mentünk 6 sávos autópályán a városban.

Sötétbe érkeztünk a szállodánkhoz, amin egy darab jelzés nem volt. Én azt hittem, hogy a taxi tévedett, de Pók egy kapu alatt a kaputelefonon meglátta a szállodása apró tábláját.

Na, ekkor jött a döbbenet. Ezt a szállodát egy régi lakóházban alakították ki. Az emeletek magasak, a kapu és lépcsőház keskeny. 5 db egyenként 23 kilós bőrönddel kellet lift nélkül a kétemeletnyi, kanyarral megáldott keskenylépcsőházba feljutni. Apa jó kondiban van az biztos. Pók és Ő kevés lihegéssel, de sok verejtékkel megoldották a problémát. De itt jött a fekete leves. A recepción, az emeleten kedvesen közölték velünk, hogy a szobáink az onnan számított második és harmadik emeleten vannak. Belesápadtunk. És még nem tudtuk, hogy a következő szinteket keskeny és még keskenyebb csigalépcsőkön lehet csak megközelíteni. Nekünk „szerencsénk” volt, mert úgy csomagoltam, hogy csak egy bőröndöt kellett felcincálni, de Zita erre nem gondolt, a harmadikra két 20 kg-ot kellett feljuttatni. Az utolsó szint csigalépcsője olyan keskeny volt, hogy csomag nélkül is beszorult az ember. Arról már nem szólva, az induláskor az emberi méretű férfiak biztosan lefejelték a felettük lévő lépcső sarkát. Póknak az elsőnél sikerült, nem volt boldog. A két fiú kitalálta a technikát. Az első ment felül és húzta, a másik alulról nyomta a csomagot, így minden a helyére került. Az esti sör előtt Pók már kipróbálta a fürdőszobát (az Övéké kétszer akkora volt, mint a mienk), amibe beszorult és bonuszként a lefolyó helyett a szobába folyt be a víz. A miénkről sem tudok felvidítóbbat mondani. A szálloda egyetlen előnye, hogy a város egyik centrumában a San Telmo negyedben volt.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június