1. nap "A kialvatlanság napja"

Hát ezt elkurtuk, ismert szavakkal kifejezve. Összezavarodtunk mindketten. Mi még soha nem mentünk repülővel. A csomagolásban figyelmetlenek voltunk, és ráadásul új technikákat vettetünk be. (Androidos tablet). Csak olyan dolgokat felejtettem el becsomagolni, mint só, Algoflex (egy darab fájdalomcsillapitot sem, marad a Vodka). Nem hoztunk forralót, mert láttuk van a hotelekbe, de nem gondoltunk a villásdugók átalakítójára, hiszen az mindig a forralóban van. És így tovább, de azért leküzdjük az Emiratust. (Az Algoflexet közben megtaláltuk!!!)

Békés és nyugodt 5 órás repülő út után, qatari idő szerint 11 órakor landoltunk Dohában (otthon este 9 óra).  A repülőn megfejthetetlen és szörnyű kaját szolgáltak fel - olyan repülösöset - leküzdöttük. Nem semmi a qatari repülőtér. Csak a géptől a busz a terminálig, közel 20 percet ment. Az arab világtól teljesen idegen módon minden szervezett, rendezett, olyan európai. Gyorsan átkeveredtünk a transiton a dubai járathoz. Persze már jelentős nikotin hiányunk volt, és láss csodát, itt van dohányzó szoba. Belépéskor 21-30 ember egy kb 15 nm-es helyiségben és átláthatatlan füst. Vállaltuk a veszélyt, beálltunk a füstöt fújok közé. Otthoni vasárnap délutáni információk alaján azonnal cigaretta és alkohol vásárlásba fogtunk. A gondola elött számoltuk, hogy mennyire olcsó a cigi, amikor kedves magyar szóval üdvözölt az egyik eladó. Itt az emirátusokban ez az élmény érzésem szerint sokszor elő fog fordulni, itt sokan dolgoznak magyar fiatalok. Kellemes szóváltás után, boldogan a feltankolt cigaretta és ital készletünkkel vártuk a csatlakozást. Ezen a vidéken a menetrendet úgy tartják, ha minden utas megérkezett, a gép elindul.( Ferihegyről, mit mondok a Liszt Ferencről is félórával előbb indultunk) Dohából is előbb indultunk - ez egy 50 perces út Dubaiba - persze így könnyű elöbb is érkezni. Dubai idő szerint 4 óra 35-kor landoltunk.  Hát itt Apával egy kicsit ledöbbentünk. Ez a terminál apróka, a mózgójárdán sétálva, úgy közel 15 percet töltöttünk. Számomra megitélhetetlen méretek. Itt is az arab világtól eltérően azonnal átestünk a beléptetésen, láss csodát a csomagunk is megvolt. A lényeg, itt nagyon sok pénz van és müködteti a világukat. Terveinktől eltérően már fél hatkor az autóbérlő cég pultjánál álltunk. Gyorsan, minden papír aláírása és kitöltése után, már a parkolóban várt az autonk. Sok helyszini tény rögzités után, átadták az autót. Kedves fiatal arab srác volt az átadó, a kocsihoz értett, de kiderült írni és olvasni nem tud. A GPS beállítására kértük, de ez számára megoldhatatlan feladatot jelentett. Kiderült, hogy a d és b betű számára megkülönböztethetetlen. Sebaj, mivel, ha odafigyelek, nekem ez sikerül. Gyorsan beállítottam Abu Dhabi Liwa Oasist és elindultunk. Az indulás csak annyi gondot jelentett, hogy Apa nem ismerte az autót és a kéziféket halvány lila göze sem volt, hogy kell kioldani. Visszahívtuk ifjú emberünket, probléma leküzdve. Beültünk és megbeszéltük, hogy az első lehetséges helyen megállunk és megismerkedünk az autóval (hol a lámpa, hogy kell a tükröt állitani, stb.) Ez csak úgy 20 km után sikerült, de Apa zseniális, ezen idő alatt is kivédte, hogy másnak neki menjen, de ami a nagyobb eredmény háturól sem találtak meg, pedig ekkor még nem a normális (100-120 km) tempóban mentünk. Csokólom ez a Dubai, egy hihetetlen csodákkal tüzdelt metropolis.

Na végre, egy benzinkút. Lehet pisilni és ismerkedni az autóval. Hurrá, már tudjuk a külső tükröket is állítani. Itt ért a meglepetés, tankoltunk 50 l benzint, magyar Ft-ban 6 000 Ft-ért. Lehet, hogy itt jobban élnek? Irány a sívatag. Éreztem, hogy ez a bérelt autóhoz tartozó GPS nem igazán oké. Elértük Abu Dhabi elővárosát, láttam a GPS-en, hogy hülyeséget ír ki, szóltam Apának, inkább a táblákat és ne a GPS-t figyelje. Sajnos az út elágazásnál, már megint motyogtam, így a rossz írányt választotta az ostoba GPS szerint (Mi ehhez nem vagyunk hozzászokva a mienk okos, mert mi állítjuk be). Eltévedtünk. Kiderült a GPS csak két dolgot ismer, Dubait és Abu Dhabit, számára ezen kivül nincs semmi. A dolog diszkrét bája, hogy térképünk sincs. Lehajtottunk az utópályáról és úgy szemre, mondtam Apának, arra meglehet fordulni. Ennyi év után sem hisz nekem, kitalálta a tableten van elmentett térkép, aminek saját GPS-e van. Elő a tabletet, felélesztettük a GPS-t és tényleg igazam volt, erre meg lehetett fordulni. Elhagytuk Abu Dhabit, a tablet, meg az útjelzőtáblát segítségével eltévedés nélkül itteni idő szerint 11-kor megérkeztünk a szállodába.  Hát a városok után, itt ilyen a sivatag.

Mivel mi ekkor már összesen 32 órája talpon voltunk, a vágy csak a sörre, a zuhanyra és az ágyra korlátozodott. A sör nem jött össze, mert csak délelött adnak, a 11 óra már nem délelött, az ágyra várni kellett és így a vodkára is. A felüdülést az jelentette, hogy látták rajtunk a gyürödést és félórán belül lett szoba, ettől a pillanattól aztán minden.

Belépéskor már láttuk, hogy a szálloda nem semmi, de érdemben csak ébredés után fogtuk fel.

Megyünk vacsorázni, megtervezzük a holnapi napot (CSAK SAJÁT GPS-sel), és azt hiszem igazából holnap reggelre leszünk az igaziak.

Ui: az anroidos felülettel, még jelentős bajaim vannk, de remélem ettől függetlenül az információ azért átmegy.
Bármilyen felkészültségi hiányaink is vannak az eddigiekkel szemben, azért a lényeg, szép a természet, 25-27 fok van, este is meleg, azért jó itt lenni.