2. nap, a rácsodálkozok sora

Már a tegnap is rájöttünk, ez a nyaralás annyire sem kalandtúra, mint azt gondoltuk. A tervezéskor is számítottunk arra, hogy ez nem olyan mint a korábbiak, de ehhez képest is gyakran meglepődünk. Az élmények is olyanok, mint az indulás. A repülőtéren a Láng autójából kiszállva a karkötőm elszakadt, de nem vesztettem el, mert Apa észrevette a földön. Valahogy ez az utazás ilyen, csalódások után mindig van kedves, szép és maradandó élmény.

Ez az ország a sivatagon kivül semmiben sem hasonlit az eddig megismert arab országokhoz. Itt a pénz határozz meg mindent. Ez az egy dolog kimeríthetetlenül áll rendelkezésre.

Reggel nekivágtunk egy közel 230 km-es távolságra lévő Al Ruwaisnak hivott város meglátogatásának. Otthon a szerzett információk alapján, azért választottam, mert azt feltételeztem, hogy ez a homoksivatagon átvezető szilárd út. Talált.

A szállodától úgy egy félórányi járásra, ráhajtottunk egy alsórendű útra. Itt az alsó rendű utak, kétszer kétsávosak leállósávval kiszélesítve. Az út közepén pálmafákkal, amit gondosan elkerítenek. Mindenhol cseppegtető csövekkel. Ahol nincs erre lehetőség, mert hogy nincs víz, ott tartályautókból öntözik a zöldet. Ezek az utak is végig kivilágítottak, és mindkét oldalon kerítéssel védettek. A minősége első osztályú. Otthoni legújjabb autópályák közelébe sem jönnek ezeknek az alsórendű utaknak.  Apa véleménye szerint, az útépítők elmentek vásárolni valamikor gépeket, és biztos azt kérdezték: itt van egy kis pénz, ezért mekkorát adnak? Sok pénzt vittek, nagyot kaptak. Mi azért egy kis hibát találtunk.

A sivatagon átvezető út első 10-15 km-e után elfogytak a lámpák az útról. ( Na ez a hiba.) Az ok egyszerű. Nincs semmi csak homok és homok és még mindig homok. Hihetetlen élmény és látvány fogadott minket. Én még életemben nem láttam ennyi és ilyen magas homokdűnéket. Mit dűnéket, egybefüggő homok tengert. Ezt 90 km-en keresztül élveztem. Nálam volt a hatalom. Az úton a sebesség korlátozás 80 km volt, 2 km-ként egy figyelmeztető tábla, fogd vissza a sebességet, mert az úton homok- átfujások lehetnek. Ezt rajtam kivül a többi autó, - a szembeforgalommal együtt kb 10 autó - nem vette tudomásul. De ez nem fontos, mert a vezető is élvezheti az utat. Egyik ámulatból estünk a másikba. Hol halványsárga, hol mély sárga, hol piros szinű homokfalak között mentünk.

Apával a szemünk kiesett, látunk-e olyan földutat amin át lehetne menni a dünék között. Reménytelen, még nyom sem volt. A közel másfél óra alatt 3 beduin sátrat és teve csordát láttunk, de ezek is az út mellett, közel. Persze a megválaszolatlan kérdésünk az volt, van értelme itt kisérletet tenni az off roadra, nincs semmi, amit el lehet érni, csak úgy szórakázásból ásni pedig nem olyan jó.

Úgy egyébként, minek is, amikor ott az autópálya (másodrendű út). Ez mindig járható. Ennek van egy nagyon egyszerű oka. Az út mentén szakaszonként 2-4 hatalmas lánctalpas markoló és iszonyú méretű teherautó serénykedik. A dolguk annyi, hogy a széliránynak megfelelően a kerités mellett feltornyosuló homokot felrakják a teherautóra, ami beljebb megy (elötte megtolja a tolólap a dünét) és homok kupacokban lerakja. A lényeg az emirátusokban megoldották a munkanélküliséget. Szerintem, ha a mi kis országunk vezetői ezen az úton végigjönnének, rögtön az igazukat erősítené ez a tapasztalat. Hát ez se eredeti magyar út. De a lényeg, még a marokkói Plage Blanche homokfala is elbujhat  az abu dhabii sivataghoz képest. A gyönyörű szakaszon egyetlen kis oázis volt, amit a zöldellő pálmafák alapján feltételeztünk. Mióta ebbe az országba érkeztünk, feltűnt, itt minden más mint az úgynevezett arab országokban tapasztalt kultúra. Itt sehol nem láthatók gyerekek, nők. Itt a sivatagban sem látni a burnuszába burkolozó űlő arabot. Itt nincsenek a platon utazó emberek. Itt mindenki V8 Toyota Land Cruiserrel, vagy Nissan Patrollal jár. Az autókban űl egy férfi és senki más. Az autók robognak, nem vezetnek gyorsan, csak tempósan, mindenki mobil telefonál és nagyon elfoglalt. Itt a november nagyon kellemes, délben a homokfalak között is csak 31 fok van. Nekünk ez már szinte hideg, a légkondi is csak délben megy 2-3 órát az autóban.

Elérkeztünk Al Ruwaisba, az utolsó 70 km sós tavak mellett haladt el. Ez a város egy ipari centrum,nagy kikötővel. Tettünk egy kisérletet, bementünk a városba, hogy igyunk valamit. Úgy egy óra után feladtuk. Itt ilyen nincs. Nem találtunk egy kávézót, vagy éttermet. Feladtuk, és elindultunk visszafelé. Turista lévén visszafelé másik utat választottunk. Úgy 80 km után egy kisvárosban megálltunk. A centrumban véletlenül találtunk egy gyors büfét, végre ihattunk egy kis üditőt. Probáltuk a piacot is becserkészni, de kiderült itt minden csak üzletsor, nincs egy jó hangulatú arab piac sem.

Tovább indultunk és az otthon kiválasztott úton próbáltunk visszajutni. Az úton sokszor figyelmeztettek, lesz check point, amit 40 km-rel lehet csak megközelíteni. Hát odaértünk. Előttünk sor, ami araszolgat. Már majdnem mi következtünk, amikor is egy udvarias katona kérte az iratokat, mi meg odaadtuk az útleveleinket. Ezekkel elment a főnökéhez, majd visszajött hozzánk és kérte a belépő kártyánkat, de nekünk olyan nem volt. Ha ilyen nincs, akkor fordulás van. Fordultunk és visszamentünk kb 10 km-t, hogy  a már tegnap is megjárt úton visszajussunk a szállodánkba. Persze közben megfejtettük, hogy az út Abu Dhabi legnagyobb olaj és gáz lelőhelyén, illetve a legnagyobb finomítójának területén haladt át. Hát az biztos nagyon védik a pénz-forrásukat.

...de itt nem lehtett fotózni
Visszaértunk Liwa központjába, de elhatároztuk keresünk egy éttermet, nem a szállodában vacsorázunk. Végigjártuk keresztül-kasul az oázist, de étterem egy sem. Itt az emberek csak otthon, vagy egy szálloda komplexumban esznek. Még az is lehet, hogy ezért nem látni még az utcán sem nőt, mert mindegyik otthon főz.

Csalódva visszatértünk a szállodánkba. Apával összedugtuk a fejünket és azt állapítottuk meg, itt a továbbiakban sem terem babér nekünk. Eldöntöttük, holnap elmegyünk Abu Dhabiba és körbejárjuk, de a negyedik éjszakát lemondjuk. Döntést nálunk azonnali cselekvés követi. A recepción bejelentettük, hogy 24-én reggel mi elbucsúzunk. Az internet csodákra képes, azonnal  tudtuk módosítani a dubai szállodánkat, így már 24. este ott alszunk. Abban reménykedünk hogy a nagyvárosokban talán már mi is megtapasztalhatjuk a turisták számára élményt adó Emiratusokat. Az biztos, már is igyekszünk ilyen városi mű-turistákká átváltozni, hogy azért reggeltől estig legalább ne étlen szomjan maradjunk.