5. nap Csavargás az északi emirátusokban

Reggel nem igazán keltünk korán. Nagyon jó, hogy a szoba teraszáról rögtön a reggeli éttermében vagyunk. Ha nagyon szeretnénk a saját teraszunk asztalánál is ehetnénk. Reggeli közben csörgött a telefonom Tamás jelentkezett, hogy a holnapi találkozót megbeszéljük. Gyorsan kihasználtam, és megérdeklődtem, hogy is van a pénteki nap itt Dubaiban. Ez tudnillik az ünnepnap, az Ő vasárnapjuk. Minden könyv azt írta, ilyenkor minden üzlet, bank, iroda, látványosság zárva van. Persze a könyvek sem mindig igazak. Megtudtuk itt minden nyitva van, legfeljebb nem délelőtt, hanem a déli imát követően 2 órától biztos, de így legalább este tovább maradnak nyitva.

Reggeli után elindultunk észak felé. Erre még 3 kisebb emiratus van. Szintén a könyvek szerint ezek már közel nem olyan gazdagok és látványosak. Hát ebben sem írtak igazat. Dubaitól kb. 25 km-re van Sharjah. Hát itt is minden a modern építészetről szól. A tenger egy lagunát alakítot ki a partjainál. Ezt valami hihetetlen szépen  körbeépítették. Erre felé is csak a több tízemeletes, változatos formájú épületeket lehet látni. Körben, a parton gyünyürű ápolt parkok és kertek sora.

Könnyen lehet közlekedni, azért még is csak vasárnap volt, a parkolókban mindenhol szabad helyek (egyébként eddig sem volt vele problémánk, úgy tűnik itt annyi a parkoló hely, vagy parkolóház, hogy ez nem probléma) és fizetni sem kellett.  Kiszálltunk az autóból és sétára adtuk fejünket. Beszélgetni nem tudtunk, mert a számtalan mecsetből harsogott az ima és az ige.  Néhány méter után visszafordultunk, eleredt az eső. Hiába, mi minden afrikai országba meghozzuk az esőt. Nem tartott soká, csak az autó ablakait koszolta össze. Folytattuk az utat a következő emirátus felé, miközben megbénult a forgalom, minden mecsetből szinte egyszerre özönlött ki a tömeg. A legjobb ilyenkor megállni. Beültünk egy kávézőba és a menta teánk elfogyasztása után a tömeg is eloszlott. A következő emiratus Fujairah volt. Itt a Ajman  és Umm városokon mentünk át. Erre már kissé szegényesebb vidékeket találtunk. Vasárnap lévén a tengerparti oldalon, a sivatag szélére kirándulnak egy kis piknikre az emberek. Itt láttunk előszőr ezekből a 4-6 literes autókból egyet-egyet, amelyik egy kis lájtos homokozással probálkozott. Na ezek az autók is maximum ennyi homokot láthatnak. Itt a kedvenc márka a Toyota. A márka teljes skálája megtalálható, de csak 3 liter felett. Vezet a Lexus. Európai autót elvétve látni, és ebbe a Mercedes és a BMW beletartozik. A Toyotán kivül, sok a Nissan és Mitsubishi, de sok dél koreai márka is itt van, a Dewoo igen kedvelt. Úgy tűnt az ünnepnapon még a sebességet is mérséklik. Ez jó a turistának, békésen lehet poroszkálni, nézelődni. A szegényebb vidék pillanatokon belül eléri a többieket. Olyan építkezés folyik, hogy a toronydarúktól szinte nem látni az épülő dolgokat. Láttunk egy monumentális épületet, kiderült egy Waldorff szálloda lesz.

Megkerestük a régi fővárost Umm Al Qawain-t. Ennek az óvárosi része tényleg lepukkant, ezt nem hozták helyre. Micsoda slendriánság!

Ránéztünk a kilométerórára, hát már megint elkodrogtunk vagy 140 km. Délután volt, úgy döntöttünk visszamegyünk a szállodába alszunk egyet, még is csak nyaralunk. Végre Apa megkapta a sörét. Ez itt egy komoly eredmény, mert csak szállodákban és 5 óra után van, és még nem volt 5 óra, még volt 10 perc ötig. Visszafelé sikerült a 6 sávos Dubai autópályán rossz lejáróba behajtani és innem már csak háromszori kisérlet után találtunk haza. A GPS hihetetlenül ostoba. Változatlanul csak a Google segít és tablet.

Alvás után irány az előző este megismert Dubai Mall és vizijáték promenád. Okosan rábeszéltem Apát, ne a másik Souq-on menjünk át, hanem végig a kürúton a Mall-ig. Sikerült majd egy órát gyalogolni, na ezért nem kaptam dicséretet. Hát a Mall-t megtaláltuk, de belül bizony már komoly bajaink lettek. Ez iszonytatóan nagy, 4 szinten és persze alig találtuk meg a promenádra a kijáratot. Végül sikerült és egy másik, még szebb panorámával rendelkező étteremben vacsorázni.

Egyébként az egész Mall-ról annyit, hogy a megalománia szép emlékműve lesz néhány évtized múlva. Bent az volt az érzésem, hogy ha nem lennének  eligazító táblák, itt halnék éhen-szomjan egy heti bolyongás után. Egyébként szép építészeti megoldások (gyúrnak a designe-ra büdösül) de mindez öncélú magamutogatás. Az üzletekben a nagy világmárkák árulják portékáikat nem túl olcsón. Vevő sehol.

A kajáldák dugig vannak vacsoraidőben, az európai árnál 20-30 %-kal olcsóbban adják a közepesnél picit jobb színvonalú ételt.

Havas Bandi megfogalmazása tökéletes volt. Nem tudok rosszat mondani az egészről, de sok jót sem. VAN. Talán egyszer érdemes volt megnézni. (Ha az ember ajándékot kap, annak nem a hasznosságát vagy értelmét kell nézni, hanem a szándékot. Ez erre tökéletesen igaz. Ez Mama részéről egy gáláns, semmire sem jó ajándék. De legalább kicsit pihentünk a téli hajtás előtt.)

Holnap egy életem egy halálom, benavigálom Apát a dubai Deira negyedbe, hogy újabb-ujabb szukokat fedezzünk fel.

Vacsora közben jutott eszünkbe, hogy Dubait élvezné Zsuzsa és Szilárd. Szilárd főleg ezeket a bevásárlóközpontokat.