Epilógus

Hát eltelt 4 nap miután hazajöttünk. Ennyi idő kell, ahhoz hogy az élmények leülepedjenek, de azért a hangulat még élénken éljen.

A korábbi kalandtúrák alapján nagy várakozással, vágtunk neki az útnak. Ez alkalommal több új dolgot kellett kipróbálnunk. Repülővel, saját autó nélkül csak Izraelben jártunk. A nyaralások mindig a saját autóról szóltak. Ez nem lényegtelen. Már itthon a csomagolásnál nagy könnyebbséget jelentett, hogy az autóba minden elfért, amit nem csomagoltam be, azt még utolsó pillanatban az autóba el lehetett rejteni. Az utak során, ha valamire szükség volt, csak az autóhoz kellett eljutni. Most minden másképp alakult. Két bőröndbe 40 kg-ig mindennek el kellett férni. Persze az új megoldás miatt, jó néhány dolog kimaradt. Például a nagyon fontosnak számító só itthon maradt, pedig Zsuzsi időben beszerezte.

Nem vittünk gázpalackot az öngyújtókhoz, nem vittünk konvertert az autóban való feltöltéshez és még jó néhány számunkra fontos kényelmi felszerelést. A bőröndök végesek. Talán a legfontosabb volt, hogy az Emirátusok részletes térképe hiányzott. Itthon még úgy gondoltuk, hogy a bérelt autóval kért GPS – még is csak a saját ország térképével lesz felszerelve – segítséget és biztonságot ad. Ez a feltételezés hülyeség volt. A Google és tablet adta az igazi biztonságot.

Következtetésem az lett, vagy igazi városi turistaként, pihenni megyünk valahova, vagy saját autós kalandtúrát szervezünk. A kettő nem mosható össze és nem keverhető össze. Ilyenkor a megoldás nagyon öszvéressé válik, mindegyik egy kicsit kevesebb lesz.

Az Emirátusok mindenben más, mint akár Észak-Afrika, akár Nyugat-Európa, akár a Balkán. Semelyikkel sem hasonlítható össze. Egy sivatagi ország, gyönyörű természeti környezettel, tengerparttal, olyan infrastruktúrával amilyenre a nyugat európai országok is csak vágynak. (még a homok kellős közepén is) Az ország Svájccal vetekedő szabályozottsággal működik, hihetetlen közbiztonsággal. De megdöbbentő a zártsága. Személytelen, rideg, itt mindenki magas kerítések mögött a palotájában él. A rengeteg idegen és megszámlálhatatlan vendégmunkás (távol-keletiek, afrikaiak, ázsiaiak, európaiak és persze magyarok) is felveszi ezt az életmódot és nincs egy jó érzésű színes kavalkád, mint mondjuk Amszterdamban. Mi már lassan 10 éve utazgatunk, de egyszer sem éreztük magunkat a világban egyedül. Itt most ezt is átéltem. Régóta tartó szerencsék megmaradt, bajunk most sem volt, de érzéseim szerint, ha mégis baj ért volna minket, segítséget tényszerűen kaptunk volna, de a kiszolgáltatottság érzést nem kompenzálta volna semmi.

Itt minden a legekről szól. A sivatag az eddig látottak közül a legszebb, az építészetben a világ talán összes lege itt van, itt a szolgáltatások (szálloda étterem, vásárlás) a legszínvonalasabbak. Egy hiányzik csak, az emberek nyitottsága, a jókedve az életszeretete. Itt mindenki fegyelmezetten dolgozik, tökéletesen ellátja a feladatát, csak talán élni felejt el.

Persze a kezdeti csalódások után, azért mi jól éreztük magunkat. Megőriztük – remélem mindig is megmaradó – szokásunkat, mi jól akarjuk érezni magunkat. Mi megyünk vendégségbe, nekünk kell alkalmazkodni. Második nap este módosítottuk a szállásunkat és Dubaiba töltöttük a hét másik felét. Városi turistává vedlettünk, bár a csavargást sem adtuk fel. Megérte. Bejártuk az összes emirátust, elautóztunk úgy 2500 km-et.

Igazából ellentmondásosak az érzéseim. Vissza is mennék és nem is. Visszamennék a sivatagba, ha itthonról lehet szervezni több autóval, néhány napos igazi off road túrát. A sivatagi gyűrődés után egy napos luxust viselnék el. Nem mennék vissza, ha csak egy városi turistaútról szólna a történet, egyszer kellet ezt átélni, de többre nem vágyok.

Sajnálom, hogy egy emlékezetes élménnyel szerettem volna Apa születésnapját megünnepelni, ez nem jött össze. Emlékezetes ugyan, de nem meghatározó élmény. Eddig minden útról úgy jöttünk haza, hogy már a hazaúton egymásra néztünk: na egy nap alatt összerámolunk, indulhatunk vissza? Ez most elmaradt.

Pót szülinapot azért majd tartunk 2012-ben Albániában, a Balkánon, vagy Szardínia szigetén, vagy ki tudja hol.