A mai nap arról szól, hogy egykicsit megközelitjük a hegyeket, az óceán  partról elindulunk keletre Marrakesh felé.
De muszáj még az elmúlt napról említenem egy furcsa élményt. Oualidiában a szálloda csuda spa volt. Mindenféle kényeztető szolgáltatás nyújtottak, nagyon egészségese életmóddal együtt.
Mivel volt fodrász is, úgy gondoltam nem kínlódóm a zuhany alatti hajmosással, elmegyek fodrászhoz, de közben Apa rábeszélt, masszíroztatok is. Na jó. Mondták ott, hogy a masszír előtt egy Hamam-ot is használjak. Hát bizony halvány fogalmam sem volt, hogy mi az, de belevágtam.
Illett volna , hogy egy kis fenntartásom legyen, legalább azért, mivel Apa  söre az érkezés után, egy ginzeng gyökeres furcsa színű és ízű lötty volt. De én bátor voltam. Hát jelentem meglepődtem.
Több mint ötven év után engem bizony megfürdettek, de nagyon alaposan. Egy szauna szerű helyiségben, ahol a burkolat (kövek) meleg volt, forró víz folyt leültettek, majd kisvártatva megérkezett egy lány. Fogta magát levetközött és először elöttem Ő maga megfürdött, aztán engem fürdetett meg. Kezdte a hajmosással, majd tetőtől talpig végigcsutakolt szappannal és különböző érdességű kefékkel megsikált. Egy biztos, a döbbenet után a dolog nagyon jó volt. Ja és ezt követően még megmasszíroztak. (A következő döbbenet a számlánál volt. Apa megj.)

Ezek után teljesen tisztán vághattam bele a 7. napba.
A reggeli szokásos program után elindultunk Apáé volt a vezetés enyém a navigáció. Ez utóbbi nem vált a dicséretemre. Tervezett 200 km helyett 450 km alatt sikerült elérni a szállásunkat. Már 3 évvel ezelőtt is megdöbbentett minket a rohamos fejlődése Marokkónak, de ma már szinte minden romantikáját elveszti. Már a határnál is szembesültünk azzal, hogy minden kultúr hülyeséget is átvesznek azonnal. A kikötőben például egészségügyi ellenőrzés volt, még a hőmérsékletemet is megmérték.

A lényeg Apa mindenképpen ki akarta kerülni a főutakat, kerülő utakat tervezett, amikről mindegyikről kiderült, hogy jobb minőségű aszfalt út, mint otthon a 4-es út. Az otthon összeszedett GPS térképek - jelentősen hiányosak – nem pontosak. Nem találtuk meg a kis utakat, elmentünk valószínű mellettük. Szégyen, de elővettem a papír térképet és nagy nehezen találtam azon más útvonalat. De hát, ezek is szépen aszfalttal felkent egy sávos utak voltak. A lényeg addig kerestük a megkerülő, rövidebbnek tűnő és számolt utakat, míg több mint kétszer annyi km alatt jutottunk a célunkhoz.

.

Déli 1 óra körül megálltunk teázni, és megéreztük a kefta sütők illatát. Természetesen vettünk egy kis birka húst és megsüttetük magunknak. Ezt itt így kell. Na ez mentett meg az éhhaláltól estig. Tetejében nagyon finom volt.

.

.

Sajnos még csak a hegyek lábánál jártunk, az igazi hegyi utak holnapra maradnak.
Este 6 órára érkeztünk a szállás helyünkre. Hát valami gyönyörű. Igazi családi fogadó, nagyon szép és esztétikus környezetben. A 38 fokos és szinte csak napsütést ismerő tájon (Marrakeshtől 20 km-re), minden zöld, hatalmas medencével és egy nagyon aranyos kutyával.

. .

A házigazdák a híres arab vendéglátásnak megfelelően figyelmesek és kedvesek voltak.  Nagyon finom vacsorát kaptunk csirke Tajin-t. Az előételekről csak Apa tud nyilatkozni, mivel annak mindegyikében hal lakozott, azt én nem vállalom. A szuper vendéglátást az is alátámasztja, hogy megérkezésünket követő 2. percben hozták a hideg sörét, nem ginzeng gyökeres löttyöt , ettől kisimult és világszemlélete is pozitívvá változott.

Na  mostantól itt a jó.
Nem ígérték és be is tartották, itt internet nincs. Indulás után reggel az első dolgunk lesz keresni egy cyber cafét és küldjük a dolgot.