A kicsit zivataros éjszaka után, úgy döntöttünk kora reggel, hogy tovább megyünk Tata-ra.

Rájöttünk, hogy össze kell szednünk magunkat, rendezni a hőháztartásunkat.  Itt már 2006-ban jártunk, tudtuk, hogy számithatunk légkondira, sőt medencére is. Kora reggel a kávénk után összecsomagoltunk és egy benzinkút érintése után  JÓ UTON (az út mellett egy táblára kiírják, hogy „Bone route”)  230 km-re lévő Tata-ra indultunk el. A benzinkút most nem a tankolást szolgálta, hanem a szerelő akna lehetőségét. Az előző nap zajai miatt egyikünk sem volt nyugodt.
Beálltunk egy mosóba, Apa alámerült egy lámpa kíséretében az aknába, átnézte az autó hasát, és boldogan megállapította, azért a Mitsu tud autót csinálni. Kiderült, hogy egy acél lemez a teljes alvázat védi, az olyan eszetlenektől is, amilyenek mi vagyunk. Egy liter jéghideg naranccsal feltöltve elindultunk.

Nyugodt és haladós úton, ami sok-sok oázison vezetett át,  néhány dolgon elgondolkoztunk.

Ez egy kisváros – falu – főtere , ahol egy liter hideg naranccsal édesítettük meg a reggelt...

.

Már 3 évvel ezelőtt is megállapítottuk, hogy ez az ország szélsebesen fejlődik. Ez most még látványosabbá vált. Itt lenn délen, a régi kocka ablaktalan vályog-házakat elhagyják, mellette szép új, már európai szemmel is látványos házakat építenek. Mindenhol aszfalt út, elektromos hálózat, gyönyörű iskolák és természetesen focipályák. Szerintünk, Marokkó előbb jut Európába, mint mi.

Ez egy járás kapuja...

.
ilyen cifra kapu már csak a városnak jár...

A múlt:
és a jelen

A tegnapi nap után nagy hálával beszéltünk mindenkiről, aki segített erre az útra felkészülni. Janó és Csikós az autónkat tette megbízhatóbbá, Szabó Pisti olyan kamera tartót készített, amivel még a rázós úton is élvezhető filmeket készithetünk.  Kristóf és Zitus track-i és útmutatásai már megint szebbé teszik a kalandot. Köszönjük.

.

és a GPS-eim...

Megérkeztünk Tatára, gyors város nézés – amúgy  autóval Lángosan – után a szálloda valóban kifogástalan volt. Medence, légkondi, talán már aludni is fogunk. Mi több érkezéskor kiderítettük enni is adnak. Lehet, hogy mától vége a fogyókúrának.

Azért nem hazudtoljuk meg önmagunkat, délután a közel 50 fokos melegben eleredt az eső. Mi mindig hozunk esőt Marokkóba.

A város nézés arról is szólt, hogy megtaláljuk a cyber cafe-t. Megleltük.

Holnap elindulunk az egyik kedvenc helyunkre, a homoksivatagba M'hamidba. Nincs pontos információnk a net lehetőségéről, ezért ha nem jelentkezünk 3 napig, még bajunk nincs.