A  naplényege:  az arabok változatlanok, de a feleségem bátorodik....

Hogy az elejéről kezdjem tegnap megérkeztünk Merzougaba. Nejem őnagysága két feladatot adott: álljak be két pálmafa közé, hogy a kocsit ne süsse a nap és szervezzek meg egy vezetős kirándulást az Erg Chabbi körül. Mindkettőt végrehajtottam, bár az utóbbitól kicsit szívtam a fogam az ára miatt (150 EUR), de nem volt kedvem alkudni a melegben. Na mindkettőnek mára messzemenő következményei lettek.

De a feleségem bátorodik...

Gyönyörű napfelkeltét láttunk – szerencsére nem túl korán, majd a reggel hétre megrendelt reggelire lementünk, hiszen nyolcra jött a vezető értünk.

.
Ébredezik a sivatagi – túristás – tevecsorda

Fél 8 körül sikerült egy kis kávét kierőszakolnunk a szállodásokból, de oda se neki mert nejem őnagysága lelkendezve tájékoztatott, hogy egy gyönyörű Toyota  Prado terepjáró már a ház előtt áll. (Természetesen azonnal tájékoztatott az autó tereptulajdonságairól, csak az alvázszámát nem tudta. Sebaj...)

Elmentem az autóért a két pálmafa közé. Csak közmondásos jólneveltségem tartott vissza attól, meg a gutaütés, hogy ne fényképezzem le a kocsit. A madarak úgy teleszarták, hogy alig ismertem rá.  (Délután jót derültünk az „élelmes” új vendégeken, akik a két pálma közé álltak) Nejem véleménye szerint ennyi szar csak erősíti lucky man-ségemet.

A dolog nekem akkor kezdett gyanússá válni, amikor a sofőr 4 arab fiút használt önindító gyanánt. Sebaj mondok, belökik, aztán minden mehet tovább. Megnyugtattuk egymást az asszonnyal, hogy az araboknál így mennek a dolgok.

És a feleségem bátorodik...

Szó nélkül a vezetőnk után eredtem,  a jól megérdemelt homokozás reményében.
Elmentünk egy kúthoz és egy pálmaligetbe (kb. 8 perc autóút) és nem hogy 4x4 nem kellett hozzá, de egy rozzant bicikli is elég lett volna.

.

Megnéztük a kutat, a pálmát, majd indulunk tovább. Pontosabban indulnánk, de nem működött a négyarabos önindító.  A fikúkról szakadt a víz amint  ide-oda tologatták a Toyot, de az csak nem akart életre kelni.  Nekem itt elfogyott a türelmem. Elővettem a vontatókötelet és megpróbáltam feltámasztani a gépet, sikertelenül.

 A torony alatt, ott hátul a fehér pont a gyengélkedő Toyo, előtte a fekete az élettől duzzadó Mitsu...
(A kép azért ilyen távoli, mert szegény nejem a tűző napon a távolból nézte a műsort.)

Az akku végérvényesen megadta magát. Sebaj szól az arab, „Van másik ...” Akku az tényleg volt, de egy 10-es kulcs nem. Sebaj mondok, nálam van. Kicseréltük az akkut, de a technika továbbra is ellenállt. Addigra odaért egy másik arab segéderő és ketten próbáltak életet lehelni a Toyoba – aminek az összes tereptulajdonságáról kimerítő tájékoztatást kaptam, ha müxik. Hát ez nem... ( Hétpofára süt a nap, árnyékban 36 fok, de sehol árnyék) Na itt fogyott el a türelmem. Közöltem, hogy a szállodában találkozunk és otthagytam őket aszalódni.

Visszaérve, mivel még a későnkelők reggeliztek mi is beszálltunk egy újabb kávéra és juice-ra.

És a feleségem bátorodik...

Rövid pihenő után közölte, hogy vezető nélkül induljunk el megnézni közelebbről az algériai határt és körbejárni Erg Chabbi-t.

Gyönyörű helyeken keresztül elértük az utolsó marokkói falut majd megfordultunk és irány a piste.

És a feleségem bátorodik...

Nem vittük a műholdas telefont, a szálloda telefonszámát, ahonnan baj esetén segítséget kérhettünk volna. Igaz, ha az előző Pradot küldik értünk sokra nem megyünk. (Megjegyzem, az arabok valahogy begerjesztették a technikát és a mi kis kalandunk után felszedtek két túristát és elmentek velük a sivatagba. Csodák csodája: vissza is értek. Igaz, mi csak az arabbal találkoztunk - ???)

.

ezt imádom. Olyan sima és puha, mint az aszfalt és gyönyörű

Nejem az előző napi homokozása után úgy hajtott be engem a sivatagba, mintha a Csurgói utca sarkára kellett volna kiszaladnom. Mondom, hogy bátorodik...

A hőmérséklet 42 fok, szélcsend, a sivatag csodálatos. A Mitsu gyönyörűen duruzsol és ontja a hideget, a eeePC és GPS tökétetesen húzza a nyomvonalunkat, amin gond nélkül vissza is tudtunk térni.

Mint látható, előző napi két-pálmafás  parkolás eredménye. Igaz, a nap nem sütött rá...

.
Ilyenek „Ali kövei”

.
Ez a térkép szerint is Ghost town...

Nem marad más hátra – mit is csinálhatnánk akkor már 42 fokban – elmentünk kocsit mosatni és tankolni.

A napi sikerek örömére azonnal kültéri ebédet kértünk, ahol lehetett dohányozni, igaz 42 fok volt. Továbbá lemondtam a 4x4 vezetőt, aki ettől egy kicsit el volt keseredve.

Nincs más hátra, mint fürödni egy nagyot és megírni a qrva beszámolót a qrva barátainknak, hogy qrvára derüljenek.