Az első este a Fna-n csoda volt. Na ez nem változott semmit. Ha ez jelenti, a világörökség részének kikiáltott dolgokat a világon, akkor ez jó dolog.
Változatlanul csoda este ez a tér. A kigyóbüvölők, a zenészek, a tetoválók, a berber pásztorok és ki tudja még ki mindenki. Az esti élet másik csodája a frissen-sütők, de ez a szó nem is fedi a valóságot. Hosszú asztalok és padok, középen a kaja készítés folyik. Saláták, kuszkusz, és csoda nyársak és kefták és kolbászkák, magyarul a kánaán. A nagy csoda az, hogy mi fél hat körül jöttünk el a térről, amikor még üres volt és fél kilenckor már kb. 100 ilyen kajálda felállítva kivilágítva teljes üzemben működött. Természetesen egy jó hangulatú invitálásnak mi sem álltunk ellen és nagyon finomakat ettünk, degeszre zabáltuk magunkat. Úgy jóllaktunk, hogy már nem tudtunk leülni egy másik asztalhoz. Újabb száz narancs után Apa a fodrásznál Láng által is szeretett hajméretet kapott, és újabb narancsivások közepette visszamentünk a szállodába.

A reggelt én egy marokkói mászással kezdtem. Bevallom már többfelé probáltam ezt a szolgáltatást, de ilyen jó még sehol sem volt. Az én ronda csomós izmaimat mindenhol csak úgy tudták kilazítani, ami bizony némi fájdalommal is jár. Na itt nem. Most tényleg magát a masszírozást is élveztem, nem csak utána volt jó. Mindez egy másik Riadba volt, ahova a sikátorokon keresztül egy arab hölgy kisért át. A dolog után vissza akartak kisérni, de én büszkén mondtam visszatalálok, így is volt, de közben még a kocsit felügyelő Alit is megtaláltam, akinek lelkére madzagoltam ismét a kocsi felügyeletét.
Ma reggel kipihenve újult erővel megtámadtuk a szukot. Vásároltunk mindent, ami kellet és nem, de olyan aranyosak a kereskedők. Már én is résztvettem az kötendő üzletekben, nem csak távolról figyeltem az alkut. Már olyan jól sikerült felvenni az arab stílust, hogy puszit is adott a kereskedő.

(Én mondtam, hogy a feleségem bátorodik...)

Úgy indultunk a délelött, hogy 2 óra után hazajövünk pihenni, aztán este vissza a csoda térre. A két órából öt óra császkálás lett.  De azért a narancskért mindig kisétáltunk a Fna-ra.

.

A fűszeres és a kerámiás boltban még fotókat is készitettek rólunk, nagyon kedvesek.

.

Hát ez kicsit mozgókép lett. De a szándék szép volt.

Azért ez a Marrakesh egy nagyon jó zárása ennek a háromhétnek.
Sajnos holnap reggel már csak a hazaút marad. Holnap este már a vén Európában alszunk.

Minden szöveg és rendszerezés nélkül néhány kép a Jemma el Fna-ról, a kajáról és a szálodánkról.

. . . . .

A Mama kedvenc narancsosai:

És holnap búcsúzunk Marokkótól. 

VISSZAJÖVÜNK!