Marokkó: Kalandtúra 12...

Hát ezt megérdemeltük a kis viszontagságok után. Az Atlasz és Marrakech felejteti a nagy megpróbáltatásokat is, ilyen csak a sivatag volt.

Most reggel van, ülök a kedvenc marokkói városomban, a leghangulatosabb és legszebb fogadóba (Riad) a virágos kerttel szemben a kerti szalon asztalánál és próbálom az érzéseinket és élményeinket leírni. Ha részben sikerül, már jó.

Tegnap reggel a szokásos műsor után elindultunk Quarzazete-ból Marrakech felé. Már este az útvonalat megnéztük és jóváhagytuk az otthon elképzelteket. A város után, úgy 20 km-re az útról letértünk a hegyek közé. Itt már tudtuk, hogy az Atlasz egyre magasabb hegyeivel kell megbirkóznunk. Két évvel ezelőtti emlékeim alapján, a hatalmat boldogan adtam át Apának, mert a Draa völgyén átvezető hegyi szerpentinre nagyon emlékeztem, ez volt az önzetlenségem oka. A térkép szerint a megkerülő út akár betonos és békés is lehetett volna, és így is indult. Néhány km után azonban a kiépített út elfogyott, a folyón egy sebtiben ácsolt fahíd vezetett át és utána már csak off-road. Elmondhatatlan környékre kerültünk. Mentünk és mentünk szerpentinen fel a hegyek gerincére, időnként le a folyóvölgybe, majd ismét vissza. Nem tudom hányszor jártuk meg a 600-900 méteres szintkülönbségeket. A színek hihetetlenek voltak, sárga, vörös, zöld, kék, szürke, és mindezt a fény és árnyék (felhők) változtatta, árnyalta. Hol, jobb hol baloldalon éreztük, hogy a sziklák ránk esnek. Egyik oldal a sziklafal, még épp hogy a visszapillantó nem verte le, másik oldalon több száz méteres szakadék. Ez a vidék szinte csak kő, de lent a mélyben a folyó, hihetetlen zöld színben. (Itt egyébként mindent termesztenek, ami emberi fogyasztásra alkalmas, ja és mosnak.) Az út olyan széles volt, hogy kis autónk épp elfért, a nyomvonalban nagy kövek és időnként jelentős szintkülönbségek, visszafordító kanyarokkal. Ez magyarázta viharos, kb. 15 km/órás sebességünket. Békés poroszkálásunk közepette még szembe is jöttek, de probléma nem volt, mi felmentünk a sziklafalra, a szembejövő a szakadék szélén, elfértünk. A jó az volt benne, hogy mi voltunk a falnál. A természeti csodákon túl, szájtátva néztük, hogy az úttalan vidéken, mennyi, település van, és szinte mindegyikben a fele új épület. Nem értettük, ezek az emberek hogy közlekednek, mi több, hogy viszik fel az építőanyagot. Az út legmagasabb pontján -1850 méter- megálltunk és visszanéztünk, honnan jöttünk, hát megérte a küzdelmet. Olyan látvány terült elénk, ami talán csak a fénykép ad vissza. A csodálat levezetésére, gyorsan vettünk néhány cserepet. Úgy négy óra múlva eljutottunk egy kis faluba, ahol természetesen leültünk teázni. A tulajdonos odaült asztalunkhoz és kedvesen elbeszélgettünk. Kiderült, hogy Ő egy olyan család egyik tagja, akik télen délen a homok sivatagban, a mauritániai határ közelében, nyáron a hegyek között élnek. A békés pihenő után hamarosan elértük az eredeti főutat Marrakech felé. Ez az út a Magas Atlasz hegyein keresztül vezet át a városba. Itt már 2500-3500 méteres hegyek lakoznak. A két sávos főútvonal olyan egyenes, hogy szinte repültünk, még 40 és 50 km-es sebességeket is elértünk. A hegyi szerpentinen ez is gyors volt, mert annyi volt a látnivaló. Ezt nem tudom, de lehet, hogy nem is akarom leírni, ezt át kell élni.

Ígéretünkhöz híven, késedelem nélkül fél négyre elértük a várost. Az új kihívás számomra az volt, vajon tényleg megtalálom Sybill fogadóját a Medinában. Némi kerülővel a külvárosban, mert azért a kályha nekem is kell a tájékozódáshoz, ráleltünk az V. Mohamed sugárútra. Onnan szinte zsinóron beértük a Medinába, méghozzá arra a kis térre, ahol az autónkat őrzik napi egy csomag cigarettáért. Kis kézi motyónkkal, minden segítő gyereket elhessegetése után, bekopogtattunk a szálláshelyünkre. Itt már nem is csodálkoztak, hogy betaláltunk, ismertek. Gyors zuhany, tea, átöltözés és irány a szuk. A SZUK és Marrakech nem változott!!. Hazudok: takarítják, talán naponta többször is. (Talán már a pipifaxos barátaink is élveznék.) Jó baráthoz illően a Szukban azonnal János findzsáját kerestük, sikerrel.

A következő két nap Marrakech, először a Medina, utána az újváros.

A nap az Atlaszról szólt

Itt még jó az út is.

Az elhagyott falu, lejjebb az új

 

Azért még létezik fahíd is, stabil, de nagyon zajos.

A jónak (út) vége, de most jön a gyönyör.

Az út nehéz, de káprázatos.

Hál Istennek ez sem esett ránk.

Itt gépészkedett Apa, átlagsebesség nem érte el a 15 km/órát.

Így kapaszkodtunk felfele, úgy 1800-re, persze azért, hogy lemenjünk.

Ez volt alattunk félúton.

A kezem már nem fért volna el a sziklafalnál.

Később gyakoroltuk a vízen járást.

Lentről mindig felfelé visz az út.

Van úgy, hogy nagyon, ilyen szakaszokon olyan csönd volt az autóban.

De ezért megérte!

Lefelé menet a hülye nem szembe jött?!

Nyáron a folyók itt ilyenek.

És ismét az aszfalton, de még a Magas Atlasz előtt.

A színeket nem kevertük, azok ilyenek.

Itt már 2400 méteren kavarunk.

Ez már az országos főút, Marrakech felé.

Azért ez látványnak nem rossz.

Na itt már elfáradtam a több mint 250 felvételtől.

Kalandtúra 11 VISSZA Kalandtúra 13
Üzenőfal kivonatok...
süszi 2006.09.06 - 21:51
képeket! képeket! képeket!

J&J 2006.09.06 - 19:54
Gaop, remélem Marrakechben megtaláltátok az emléktáblát, hogy "Itt járt Aszódi Judit. Comverse saját áldozatának tekinti." Az történt, hogy Judit lemondott a kötelező programról, a szuk látogatásról, mondván, hogy ilyen Israelben minden arab városban, sőt zsidó városban is (Jeruzsálem) van. Hát másnapra nem odahozták a User Forumra, a szállodába a szukot. A lebernyeget, Viki a mai napig is hordja.

J&J 2006.09.06 - 19:44
Béla, nem csodálkozni ! Ezeknek van egy dög-unalmas útjuk. Ha mindig mindent elküldenének és időben, akkor rájönnénk mi is. Ez egy jól bevált marketing trükk. Miután hazajöttek, mi si megcsinálhatjuk velük. Valahogy így: Most sört iszunk ! (FELMUTATUNK EGY SÖR-REKLÁMOT) Ha reklamálnak, néhány nap elteltével egy üres poharat. Ha mernek szólni, lebasszuk Őket, hogy már rég megitták a sört.

Erdős 2006.09.06 - 13:35
Sziasztok túristák!

Megjött egy levél benne a túra 12. kalandjának szövege, de a képek nem. Má megin!

gaop 2006.09.06 - 11:28
Sziasztok, elertuk a csudijot, Marrakechben vagyunk. Ahogy remeltuk, minden teljesen gombolyu, megy a 12 es anyag.

Lángsándor 2006.09.05 - 23:00
A szemészorvos nem ért a gyűléshez?

(Láng)Sándor 2006.09.05 - 22:57
Én, ha dolgozom, se keresek (eleget)

J&J 2006.09.05 - 18:15
Tudom, Nektek gyűlnek az élmények, ......Juditnak meg az újja.

J&J 2006.09.05 - 18:14
Gaop ! Fellázadunk, ha nem írtok erről a Quazar nevű bolygóról !

J&J 2006.09.05 - 13:22
Szóval azért nem dolgoztok, mert tavat kerestek. Én azért nem dolgoztam ma, mert semmit sem kerestem.

J&J 2006.09.05 - 13:20
Gaop, kérünk értesítést, ha kiengedtek a Quaranténból.

J&J 2006.09.05 - 13:18
(Láng)Sándor, nem kellene inkább bicikliznetek ? Neked már úgy sincs autód. 1/2-re a viccet, örülünk, hogy az utódaid rendben vannak.

(Láng)Sándor 2006.09.05 - 11:42
Ez a Quarzazate nagyon izgisen hangzik. Főleg, ha tudnám, hogy az most jó, vagy rossz? Mármint hogy ott vagytok. Nekünk persze rossz. Mert nem itt vagytok. Közben Andi (a Kádár típusú) összetörte a kocsiját. Bori meg ő megúszták, semmi bajuk, de a kocsi orra megszünt. Ezt nevezem én off-road-nak. Ugye, hogy itthon izgalmasabb?!