Hát ismét kiböjtöltük. Afrika szeretete változatlan. 2004 óta, talán nincs olyan nap, amikor valamiért eszünkbe nem jutna Afrika. Visszavágyunk az óta.
Ismét Marokkó. De miért? Több oka is van...

Afrika az igazi szerelem, de csak olyan távoli, amit még lábon elérünk. Ezek az Észak Afrikai országok. Hát próbálkoztunk a tervezéskor Tunéziával. Természetesen pontosan megterveztük, kinéztük a szállásokat, beleéltük magunkat. Aztán a hidegzuhany. 2008. októberétől az országot 3 sávra osztották, és természetesen mi az új katonai övezetben területére terveztük az utunk 70%-át. Összenéztünk a hír hallatán és azonnal döntöttünk, katonai kísérettel nem igazán „kalandtúra” a dolog. Tunézia ugrott. Maradt az egyetlen ország, ahol ilyen hülye turisták is szabadon mozoghatnak;

Marokkó.

Marokkó az észak-afrikai országok közül az egyetlen ahol a majdnem havat és a sivatagot együtt lehet élvezni, köszönhető az Atlasz hegységnek. Az ország nem éppen kicsi, még mindig maradt egy csomó régió ahol nem jártunk.

Utolsó sorban nagyon szeretjük!

2009. július 11-én hajnali 5-kor indulatba esünk, irány Tanger a kaland kezdete.
Már lassan szokásosnak mondható alapos előkészületek után vágunk bele.
Sok feltételünk változott. Már az autó is más, de nem vagyunk márka hűtlenek. A társ a nagy úton egy Mitsubishi Pajero dízel(!?). Remélve, hogy délen az üzemanyag gondokkal nem szembesülünk, dízel mindig mindenhol van. Természetesen egy gyári terepjáró nekünk kevés, ezért több kiegészítése történt az autónknak. Ezért kapott az autó egy csörlőt (a szerkezet Csikós és Janó segítségével került fel, kevlár kötéllel Bakos Tamás jóvoltából, ennek még is kisebb a súlya, mint a drótkötélnek) és öt terep gumi papucsot. A műszerfalon új rögzítőt alkotott András, ami a navigáció és egyéb technikai eszközök használatához elengedhetetlen. A hátsó ülésre egy hűtő boksz telepedet szomjan halás ellen. A szálló homok ellen védik a motyót az új takarók. Minden zegben-zúgban számtalan szivargyújtó aljzat került mindenféle konvertereknek és inverteknek. A csomagtérbe egy rögzített 20 l üzemanyag kanna csücsül,  és társa egy szintén rögzített termosz. (na nem a teának, hanem a pálinkának).

A technika is változott. Az élményeink megörökítését egy JVC videokamera (már új, mert az előző 2006-ban az Atlaszban darabjaira hullott), egy Sanyo kézbebigyós videokamera, és egy Panasonic fényképezőgép meg egy új eszköz - de ez egyenlőre titok - biztosítja. A kietlen ember nem lakta tájakon Zitus és Kristóf vigyáz ránk egy műholdas telefon formájában.(www.turaya.com weblapon CSAK sms-esek ingyenesen küldhetők:+88216-21232849 ÉKEZET NÉLKÜL)  Igyekeztünk felkészülni, hogy a folyamatos élménybeszámoló el is érjen az érdeklődőkhöz. A navigációt (a térképek kiválasztásánál változatlanul Kristóf az iránymutató) és a kommunikációt egy Asus EEPC szolgálja külső winchesterrel. A lényeg ez nem tartalmaz olyan alkatrészt, ami a rázkódástól az ölünkbe hullik – legalább is mi ezt hisszük). A lényeg (!), mert már okosodunk, minden technika egy szivacságyban lapul egy táskában. A tervezéskor, a szállások kiválasztásánál szempont volt az internet hozzáférés lehetősége is.
Aztán még ki tudja mi minden, ez mindig ott és akkor derül ki, amikor szükség lenne egy valamire, hogy vagy András, vagy én azért még is csak becsempésztük a csomagokban. Egy autó időnként hihetetlen méretű.
Azt már meg sem említem, hogy pontos csomagolási lista elkészült a fogvájótól a gyógyszerekig, az elemektől a cigarettáig, az esőkabáttól az alsónadrágig.