Olyan napot töltöttünk el, amit át kell élni. Ébredés után irány a SZUK.

A szokásos nézelődés, vásárlás és alkudozás, közben ki-ki néztünk a Fna-ra egy narancsért. A SZUK rendezett és tiszta, az árusok változatlanok. Minden üzletbe behívnak, mindenre, ami eladható rábeszélnek. Mint köztudott minden eladható. Az sikátorokban, száguldozó biciklik, kis motorok és rohanó szamár kordék. Időnként lapjával is nehéz elférni, de sohasem mennek át a lábamon. Gyorsan eltelt a délelőtt, kísérletet tettünk arra, hogy gyalog a Riadba visszataláljunk. Nem sikerült, győzött a Petit Taxi, aki 2 EUR-ért hazaszállított. Ez olcsóbb mint a 39 fokos hőség után a teljes ruhatár cseréje. Délután alvás, hiszen szabadságon vagyunk, meg egyébként qrva meleg van. Délután az újabb SZUK kirándulás előtt, Apa sörényét levágattuk. Most már ismételten a Láng elé mer állni. Az akár 12 éves figaro, az első mozdulat után kétségbeesett, mert olyan rövid hajat kért András, hogy azt hitte, félreértette. A sok dicséret után, béke lett és boldogan távoztunk. Az kora este és az este ismét a SZUK-ban telt. Némi nézelődés után a Fna nyárssütőit leptük el. A első körben a dolog annyira ízlett, hogy úgy döntöttünk ma nincs étterem, meg flanc, csak jó íz. Rövid séta után vissza az asztalhoz. Egy komolyabb mennyiség után, újabb narancs és teljes kimerültségünk miatt Petit Taxi.

Itt a jó

Az alvás

A fürdés

A verejtékes munka

A szalon

A tetőről

A szuk és a szamár vége

Egy shop

A kevés ember

A borbélyozás

Simogatás jó, Láng élvezné

A JEMMAA EL FNA, ez csupa nagybetűs marrakechi hancurplacc, ahol alig van esténként 100 000 ember.

Csak válogatós, de nem finnyás vagyok.

Egy érdekes arc, akinek részben köszönjük a vacsorát.

De Ő sütötte.

Az elmaradhatatlan juice, csavarva, nem rázva.