Második és harmadik nap 03.13-14

Hát nem vicc, hogy 2 napról együtt szól a beszámolónk. A valóságban is összefolytak a napok.

A palermói kikötés, ki tudja miért, kicsit hosszúra nyúlt. A hajó késve indult, ezért késve is érkezett Tunisba.  Jelentős várakozás a hajó egyik bárjában. Az utasok már mindenhol ültek, feküdtek. Kis csapatunk igyekezett némi humorral eltölteni a felesleges várakozást és mi tanultuk a neveket (természetesen a kikötés előtt 1 órával a személyzet kirúgott a kabinból)

Boldogan autóinkkal igyekeztünk kifelé a hajóból, itt van Afrika.
Az első fél óra a határ belépésénél egész szaporán történt. Már azt hittem ez nem is arab ország.
De később ahogy ezt már tapasztaltuk, beindult a hatóság – vám, határőrség – és csak teltek az órák. A „csoda jó „ az volt, hogy senkinek semmit nem mondtak, mit csináljon, mit pecsételjen, mutasson meg és kinek. Csak álltunk, úgy közel 50 autó a világ minden tájról. Már éjfél volt és én elkezdtem türelmetlenkedni. Kiszálltam és felderítettem mit kell tenni. Elindultunk a papírokat intézni.
Ez sikerrel járt, már elhittem történik valami, mikor is megérkezett a vámtiszt és rögön rálelt a Sony GPS-re. Nem kellett volna, ez újabb intézést, pecsétet és minden egyebet jelentett A csapatot is tájékoztattuk, mindenki mindenfelé rohangált intézni a dolgát. Gyorsan kiderült, hogy a tréleren lévő quadoknak nincs rendszámuk, ez nagy baj, nem lehet azonosítani. Ekkor Zita bevetette magát és meggyőzte a vámosokat, hogy beírják a tulajok az útlevelükbe és akkor legalább Őket lehet azonosítani.
Mi Apával, már midennel megvoltunk, de elöttünk állt két autó, mellettünk egy lakókocsi, bezártak, nem tudtunk a határról kimenni. Még egy jó félóra, ismét elfogyott a türelmem és egy hivatalos úrnak elsírtam a bánatom, nem tudunk kimenni. Na ekkor járdán és minden akadályon áthágva végre kimentünk a kikötőből. Hát a marokkói káosz ehhez képest egy rend.
Szakadó esőben elkezdtük keresni a szállodánkat.  Azonnali siker koronázta tevékenységünket, megtaláltunk. Azt hiszem fajlagosan ilyen drága szállodában még nem voltunk. Hajnali háromtól fél hatig használtuk a szobát. A rövid szunyókálás után az sms-ben kapott GPS pontra igyekeztünk, a találkozóra. 160 km és max. másfél óránk volt. 10 perc késéssel megérkeztünk, az éppen ébredező és reggeliző csapathoz.

Összeszedtük magunkat és irány Sbeitla. A hatalom ma az enyém volt. Rajtam kívül akkor még nő nem ült a volánhoz. Pók és Lajos (Ő a fönök) megtervezték az utat. Hegy, völgy, folyómeder, ösvény, magyarul minden. Ez egy más világ mint Marokkó, itt nincs kősivatag. Itt minden sima, egyenlőre kemény homok. Nagyon élveztem. Kis autónk, amit Civitavecchiába nagyon tamáskodva néztek, mindenhova elment. Változatlanul egy csoda.

 Az úton a legjobb dolog, hogy csapatban megyünk és hihetetlenül érdekes és szép látvány a motor és quadok.  Számunkra csoda érdekes, hogy a quadok, amik ezerszer gyorsabbak mint az autók, mindig előre rohannak, keresnek egy járható utat aztán megy a csapat. Kevés aszfalt és sok piste, na ez a napi program.

Rádiózunk, figyelmeztetjük egymást arabra, kutyára, birkára, na meg a szakadékra. A kevés alvás miatt én már úgy 5 órára, jelentősen elfáradtam, de még a végcél több mint 60 km-re volt. Egy óra múlva elértünk a normál úton egy vádit. Természetesen lehajtva az útról a csapat 6 autójából 2 azonnal lement a folyó mederbe és azonnal elásta magát. Az úton jövő arabok megálltak először csodálkozni majd röhögni. Egy csapat európai örült az úttól 10 méterre beássa magát, minek is?
Azonnali segítség a többi autótól elindult, eredmény újabb 2 autó elássa magát. Gergő a sárga Daihatsuval kikászálódott és Lajos Mazdáját kirángatta. Apa elővette a csoda csörlőjét a 40 méteres kötelével (Bakos a zseni) és egy apró súlyú, úgy három tonnás, Toyotát kirángatta Béla legnagyobb örömére.

Pókék az eseményeket távolról figyelték, csak mi ketten maradtunk szilárd talajon. Ekkor már szürkült és a szállodánk még 40 km-re volt.

Sikerült egy enyhén szólva kupiként üzemelő szállodát otthon kilesni. Szerencsénk nem hagyott el, Zitáék találtak egy Hotel Hotelt. Megkerestük, pompás volt és nagyon nagyot, fűtött szobában aludtunk egy jó vacsi után.
Remélem a szoros programok mellett ma este már utolérem a beszámolóval a napokat.