8. nap a Sivatag első napja.

Reggel korán ébredtünk, ilyenkor már a következő cél izgat minket. Kiszámoltuk békésen 350 km kell megtennünk. Ráérünk, útközben megállunk és korán érkezünk M'Hamidba. Elötte este már a GPS-ről lelestük, hogy van egy átkötés az utunkba és ezért lerövidíthetjúk a távolságot. Én vezettem, Apa navigált. Kb. 80 km után megtaláltuk az  átkötő utat egy Alnif nevű városka felé.

Az összes városban, amelyekben játunk ilyen és hasonló új épületeket láttunk, de rengeteget

Jó kedvünk volt, nagyon időben voltunk, én elkezdtem tervezni, hogy dél körül keftát eszem. Az út amit a GPS és a térkép is jelzett, vadi új volt. Szombat lévén az utak üresek voltak teherautó egy szál se, de egyéb forgalom is alig.

Az úton egyszer csak a szokásos rendőri ellenőrző ponthoz értünk. A rendőrök kedvesen érdeklődtek úticélunk felöl, majd közölték, az irány amerre haladunk az bizony egy piste. Mi mondtuk sebaj, majd végig nézték kis autónkat és mondták akkor mehetünk.
Erről jut eszembe, feltünt, hogy a korábbi évekhez képest a rendőri ellenőrző pontok száma jelentősen lecsökkent. A nagy városokban változatlanul sok rendőr van, de ők a forgalmat irányitják – fütyülővel – és sebességet mérik. Az ország egyéb helyein a városokba bevezető utakon korábban mindenhol álltak a rendőrök. Minden be és kivezető úton táblával jelzett ellenőrző pont volt. Most csak kétszer találkoztunk ilyennel, még a táblákat is felszedték. Apával lamentáltunk azon, hogy ez miért változott így meg. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a gazdagság, a jólét már nagyobb szabadságot igényel és az egész ország közeledik minden tekintetben Európához.
A lényeg folytattuk utunkat a piste irányában, de a navigátor a térkép bújása közben azt a megállapítást tette hogy ez bizony egy 150 km-es kerülő. Kaptam az utasítást forduljak vissza. A rendőrök némi csodálkozása mellett visszamentünk és az útjelző táblára hagyatkozva Zagora felé haladtunk az országúton. Már vagy 10 km mentünk, amikor kicsi párom megállapította, hogy elnézte a dolgot és az a piste bizony jó lett volna. Visszafordulás harmadszor már kicsit megalázó volt, így haladtunk tovább, de Apa enyhén szólva elkeseredett volt. Folytattuk füstölögve utunkat, majd kiszúrtam egy, az úttól balra  a hegyekbe felkanyarodó utat. Megálltunk, Apa a térképen fellelte és közölte, na csapassak ki, mert ez is elvisz Zagorába. Az útjelző alapján én nagyon éltem a gyanúval, hogy ez az út néhány km után igazi piste lesz. Nyertem. 

.

Apa felderült, boldogan navigált, mi több pontosan. Az út elején megjegyeztem, hogy utazik a megérdemelt keftámra, a kerülővel. Még meg is sértődött, de hisztériáját  leszavaztam. Az biztos, ha mi valamikor Marokkóba Zagora városa közelébe vagyunk és én vezetek, Ő bekerget a kövek közé. Az út egyébként egy nagyon kellemes széles nem túl köves földút volt. A szép látványt  csökkentette, hogy iszonyú párás, homokos volt a levegő, alig lehetett ellátni néhány száz métert a hőmérséklet pedig 46 fok. Nem sokára elértük Zagorát úgy három óra körül. Ilyenkor is lehet keftát enni. A városban szép lassan békésen gurultunk, de hamar mellénk robogott és kis motor, amiről Ali boldogan kiabálta, hogy látva a matricánkat, náluk jártunk 2009-ben is és menjünk újra egy kis szervízre a műhelyébe. Nehezen de elhárítottuk és megleltük az éttermet. Végre délen vagyunk, a kefta, a narancs és a marokkói saláta is az igazi. Szerintem az otthoni emberek nagyobb része tart bolondbak, de 45 fokban egy külső teraszon elfogyasztott ebédtől én kifejezetten boldog voltam.
Most először igazi nagyot ettem és ittam Marokkóban. Minden megbocsátva a navigátornak.
Folytattuk utunkat a szállásunkra.

.

Tavaly itt már eltöltöttünk néhány kellemes napot. Már GPS-se kellett, hazamentünk. A hotel tulajdonosai már megismertek, nagyon kedvesen fogadtak, de mi igazából a medencéjüknek örültünk. Már 47 fok volt és hét pofára sütött a nap. A szoba hibátlan, egyet leszámítva, hogy benn is 40 fok feletti a hőmérséklet. Azonnali medence és ivást követően a másnapot terveztük, merre megyünk a sivatagba.

.

És készül a beszámoló

Kiderült, már 3 napja se telefon se internet nincs, a szolgáltató mindig a következő napra ígéri.
Szerintük ez vasárnap biztos nem történik meg. Ezért csak a beszámolókkal jelentkezünk egy internet kávézóból.