Marokkó 2010 - 2010.07.24 |
||
---|---|---|
8. nap a Sivatag első napja. Reggel korán ébredtünk, ilyenkor már a következő cél izgat minket. Kiszámoltuk békésen 350 km kell megtennünk. Ráérünk, útközben megállunk és korán érkezünk M'Hamidba. Elötte este már a GPS-ről lelestük, hogy van egy átkötés az utunkba és ezért lerövidíthetjúk a távolságot. Én vezettem, Apa navigált. Kb. 80 km után megtaláltuk az átkötő utat egy Alnif nevű városka felé.
Jó kedvünk volt, nagyon időben voltunk, én elkezdtem tervezni, hogy dél körül keftát eszem. Az út amit a GPS és a térkép is jelzett, vadi új volt. Szombat lévén az utak üresek voltak teherautó egy szál se, de egyéb forgalom is alig. Az úton egyszer csak a szokásos rendőri ellenőrző ponthoz értünk. A rendőrök kedvesen érdeklődtek úticélunk felöl, majd közölték, az irány amerre haladunk az bizony egy piste. Mi mondtuk sebaj, majd végig nézték kis autónkat és mondták akkor mehetünk.
Apa felderült, boldogan navigált, mi több pontosan. Az út elején megjegyeztem, hogy utazik a megérdemelt keftámra, a kerülővel. Még meg is sértődött, de hisztériáját leszavaztam. Az biztos, ha mi valamikor Marokkóba Zagora városa közelébe vagyunk és én vezetek, Ő bekerget a kövek közé. Az út egyébként egy nagyon kellemes széles nem túl köves földút volt. A szép látványt csökkentette, hogy iszonyú párás, homokos volt a levegő, alig lehetett ellátni néhány száz métert a hőmérséklet pedig 46 fok. Nem sokára elértük Zagorát úgy három óra körül. Ilyenkor is lehet keftát enni. A városban szép lassan békésen gurultunk, de hamar mellénk robogott és kis motor, amiről Ali boldogan kiabálta, hogy látva a matricánkat, náluk jártunk 2009-ben is és menjünk újra egy kis szervízre a műhelyébe. Nehezen de elhárítottuk és megleltük az éttermet. Végre délen vagyunk, a kefta, a narancs és a marokkói saláta is az igazi. Szerintem az otthoni emberek nagyobb része tart bolondbak, de 45 fokban egy külső teraszon elfogyasztott ebédtől én kifejezetten boldog voltam.
Tavaly itt már eltöltöttünk néhány kellemes napot. Már GPS-se kellett, hazamentünk. A hotel tulajdonosai már megismertek, nagyon kedvesen fogadtak, de mi igazából a medencéjüknek örültünk. Már 47 fok volt és hét pofára sütött a nap. A szoba hibátlan, egyet leszámítva, hogy benn is 40 fok feletti a hőmérséklet. Azonnali medence és ivást követően a másnapot terveztük, merre megyünk a sivatagba.
Kiderült, már 3 napja se telefon se internet nincs, a szolgáltató mindig a következő napra ígéri. |
||
Előző | VISSZA | Következő |
|
||
![]() |
||