Balkán 2011 - 07.09 |
||
---|---|---|
2.nap: A Durmitori Nemzeti park – Zabljak Eljött a reggel. A közös nappaliban több körös kávéfőzés és ívás után az esti kocsmába elautózunk, a reggeli elfogyasztására. Enyhén szólva bőséges reggelit vettünk magunkhoz, mintha csak éreztük volna ennek estig ki kell tartania.
Pókék voltak a navigátorok, ezt a napot otthon Ők tervezték. Az első utunk egy nagyon szép tóhoz vezetett ( a szépségét úgy dél körül egy hegyi magaslatról erősítettük meg). Szinte a tó parton egy egyenruhás őr állta utunkat, kiderült oda csak talp sarok és némi EUR megfizetése után mehetünk csak. Na ez egy autós csapatnak megalázó (nem az EUR, hanem a séta).
Forduló következett, és az eredeti nemzeti parki körút indulási pontjához igyekeztünk. A hatalom nálam volt. A navigátor Zita és Apa volt. Nekem rém könnyű helyzetem volt, mert az igazi, el nem véthető GPS pont a piros lapát volt Archie tetején, amit már Tuniszban is nagyon szerettem. Az út leírhatatlan. Hol az erdőben, hol különböző fennsíkokon vitt át. Természetesen földúton. Az autó és az út csodálatos volt. Időnként 3-4 km alatt 900-1000 méteres szint különbségeket teljesítettünk. |
||
Az erdőkben gyönyörű tűlevelű fák és szinte mind egészséges. A rádió megszólalt, Zita kérdezte, mit szólunk egy kitérőhöz, amivel a folyó (Tara) partra le tudunk menni. Menjünk! Néhány km-re egy sebes folyású, szilák között zubogó folyópartra értünk. A víz kristálytiszta és hideg volt. Apa belemászott bokáig, mosakodott benne, sőt megkóstolta. Lelkesen üvöltötte, nagyon jó ízű, nem olyan mint a csapvíz. Fehér sziklák és kövek között robogott, mini vízeséseket képezve. Zita a folyóparton lepkéket háziasított. Lepkék kezére szálltak, majd elreptette Őket, de imádták visszaszálltak rá. Később már a hajára, sőt a szemüvege szélére. Jövőre ez lesz az új szemüvegkeret divat. Gyönyörű különböző lepkék szálldostak a parton, én ennyit még nem láttam. Sütött a nap, csillogott a víz, mellettünk több száz méteres hegyek magaslottak és jól éreztük magunkat. Ember egy szál se. A látvány nem leírható, remélem a fotók valamit visszaadnak.
A parton azt locsogtuk, ez biztos rafting paradicsom. Igazunk lett, már mentünk el a parttól, amikor zajra lettünk figyelmesek, két csónak jött tele piros mellényes, bukósisakos örültekkel. Mások is hülyék másban, nem csak mi. Mint hatalommal rendelkező, csak az zavart, hogy a kanyargós úton a látványt is befogadjam, na meg a kanyart se sokalljam el. Ja meg még egy, a nap és árnyék váltakozása. Időnként olyan érzésem volt, hogy folyamatosan villan a vaku, pedig Apa csak videózott. Nem mi lennénk, ha itt is egy kis kitérőt nem tettünk volna. A változatossá kedvéért ismét a folyópartra küzdöttük le magunkat. Itt aztán tényleg egy rafting paradicsom volt. Száz lépcsőn leballagtunk a partra, ahol volt egy vendéglátó egység, tele jó kedvű emberrel. A rendelés közben meghallották, hogy magyarul beszélünk. Nagyon kedvesen odajött hozzánk néhány úr és bemutatkoztunk. Kiderült Ők a rafting szerelmesei. A fiúk 4 hónapja Montenegróban dolgoznak és hétvégét pihenéssel töltik. Az OTP és a T-Mobil képviselői. Néhány perces locsogás egymás hülyeségének tisztelettel adózása után távoztunk, a száz lépcsőn felfelé. Na itt megállapítottam, a Lángnak van igaza, ez a lépcső megalázó, mert a tetején már elfogy a levegő. Pók előttünk kisorolt, nem tudtuk miért. Megálltunk és nevetve mutatták, hogy a hazafelé út egy éles balkanyar, ami egy alagút bejárata. Hihetetlen volt, de az alagút is elágazott. Élelmes navigátorainkat ez sem csapta be, eltévedés nélkül visszaértünk Zabljakba. |
||
Előző | VISSZA | Következő |
|
||