8. nap: Himare – Senghjin a tengerpart

Reggel a tengerparton elköltött reggeli után (NEM VOLT KÖTELEZŐ OMLETT) indultunk az Albán tengerparton északra, esti pihenőnkre.

Az út leglátványosabb része a Lograi Hágó. Ez Albániában szerintem a turisták nagy látványossága. Kb. 10 km hosszú hegyi szerpentin, visz fel a tengerszintről 1600 méter magasra, hogy a hegy másik oldalán visszakerüljünk a tengerszintre. Az út gyönyörű, de nekünk már meg sem kottyant. 2x1 sávos aszfalt a visszafordítók között több száz méteres vízszintes szakaszok.

.
De a látvány persze megint pazar volt. A hágóra felérve megálltunk a kilátásban gyönyörködni.

.

Hamar a figyelmünket a tengertől egy kedves kínai turistacsoport vonta el. Meglátták Archie-t és melléállva, fotózták egymást. Zita rögtön vette az adást és bátorította őket, akár rá is ülhetnek Archie orrára. Az első úr gyorsan felugrott, de kiabálva azonnal le is ugrott. 35 fokban Archie alumínium orra sütött. Jókat nevetve, megvártuk, míg kiélvezkednek, elköszöntük Tőlük és folytattuk utunkat. Az út az albán tengerparti üdülő városokon vezetett át. Vlore, Durres a két nagyváros. A tengerpart ez a szakasza semmiben nem különbözik, bármelyik felkapott spanyol, olasz, horvát, vagy bármilyen más tengerparttól. Szép szállodák, kiépített sétányok, rendes utak, sétányok, üzletek, strandok és tömeg.

Ez nem a mi világunk. Durresben azért megálltunk. Mindenki vágyott ismételten a tengeri herkentyűkre. Egy vízparti étterembe megálltunk és a kagylók, tintahalak és egyéb finomságok között élveztük szárazon a tengerparti meleget.
Durres-től már a térkép szerint autópálya várt minket. Ez igazából 2x2 sávos autóút volt. Itt is, mint Marokkóban 2006-ig szintbeli kereszteződések, gyalogosok, egy-egy tehén azért mérsékelte a sebességünket. A sebesség betartását a körülmények és nem a gyakori rendőrök okozták. Itt a rendőrök inkább tanítanak, mint büntetnek. Jókat derültünk, amikor a rendőr intett egy autósnak, hogy lassabban, majd a sapkáját a földhöz csapta, mert rájött nincs hatása. Mutogatással vettek részt a forgalomban, intettek az autóknak, lassabban, mutatták az autójuk tetején a lámpát, legalább az előzésnél ne szorítsák le a szemben jövő rendőrautót. Mi jót nevettünk, miközben a szélső sávban a forgalommal szemben jövő robogókat próbáltuk kerülgetni. Tirana előtt letértünk a főútról, hogy Senghjinbe jussunk. Tiranát kihagytuk, reméljük jól tettük. A rádión azért Zitát meghívtam egy hetes all inclusive nyaralásra Tiranába. Beleőrülnénk.
Ismét szürkületre találtuk meg a szállodánkat. Ez egy tengerparti, mocsarak melletti szoc. reál szálloda volt. A szállodának saját medencéje volt és belül komfortos. A személyzet hihetetlenül kedves és jó kedvű volt. Zitáék felkeresték a tengert, mi Apával a medencét. Én az előző napi nem alvás miatt, gyorsan felmentem a szobába, hogy egy kis alvással készüljek a másnapi kalandra. Sikerült egy jó félórát aludnom, helyre állt az egyensúlyom. Este kisétáltunk a tengerpartra, ahol ismét sikerült egy jó tengeri vacsorát találni.

.
… belépéskor egy-két lézengő emberen kívül senki nem volt. Szinte hihetetlen, de az egyik a szakács volt, aki pillanatok alatt kiválóvacsorát kerekített.

Itt én egy kicsit megjártam, mert a tenger gyümölcsein kívül csak vodka volt. De ez is energia, sőt kalória. A két lazább nap után másnap az utolsó nagy kihívásnak vágunk bele, kora hajnali indulással.