Hát, hogy most a nejem elment masszíroztatni, fodrászolni, stb. rám maradt a feladat a beszámolóra.

Aki nyomon követte a 2006. évi beszámolónkat tudja, hogy akkor már el voltunk ájulva a fejlődéstől. Hát ez azóta töretlenül folytatódik. Nem tudjuk képekben visszaadni, hogy Tanger hova fejlődik. És szerintem ez magasan nem a vége. 

.

És természetesen a multik....

Aztán csak fogytak a km-k, talpig autópályán, ami új szép, széles és fizetős, de csupa-csupa autópálya. Már elfogyott annak a varázsa, hogy átterelik elöttünk a birkákat, vagy egy népes család meglátogatja a pálya másik oldaln lakó rokonait. Ma már csak 10 km-ként  trafipax és rendőr.
Csak elvétve találkoztunk a leálló sávban biciklizővel, vagy üldögélő bennszülöttel.

Egy nagyon szép óceán-parti szállodában kaptunk helyet.

. .

Az üröm az örömben, hogy a beígért wi-fi nincs, kártyát nem fogadnak el és nem lehet egy üveg tisztességes sört szerezni. Agyukra ment a wellness. Nekem meg ők... A többi jó. Annyi ember van, hogy egymásba ér az ambíciójuk, kinyitják előttem az ajtót, de egy rendes sörük az nincs.

Most elindulunk felderíteni a környezetet és egy internet kávézót, ahonnan holnap leadjuk az anyagot.

És holnap belecsapunk a jóba és bemegyünk a hegyek közé. Remélem több 2x2 sávos autóutat két hétig nem fogok látni.