HATODIK NAP
03.17

Kellemes reggeli után a hallban igyekezetünk beszámolóinkat pótolni és megérkeztek Pókék.
Együtt kávézás után vártuk a csapatot. Hír semmi, de mi a megbeszéltek szerint 12 kor álltunk a találkozási ponton. Fél óra múlva csökkent csapatunk 2 autó és egy quad megjelent. Na ekkor megtudtuk, hogy a másik fele, elment homokozni Tunézia egyik legnagyobb sóstójába. Nem látták, vagy nem hitték a helyiek véleményét, de bizony márciusban ezek a tavak bizony vizesek. Sikeresen beásták a dagonyába magukat a quadok
Tunézia közepén több sóstó van, több egymással összefügg. Ezek a tavak nyáron kiszáradnak a felszínen kicsapodik a só. Mi viszont nem nyáron, hanem tél végén jöttünk. Ilyenkor bizony sok helyen víz van, ahol meg nem látható ott meg sár. A tavak felszine sík, a távoli területek messziről nem láthatóak be.

Nem lehet eldönteni, délibáb, vagy víz. Csapattársaink sem döntötték el, belecsaptak. Másnap tudtuk csak meg a történetet, hiteles forrásból, mert kiöttek.

Némi várakozás és bizonytalanság után a találkozó ponton (egy benzinkút volt), indulásra adtuk a fejünket, elöttünk volt még 150 km. Cihelődés közben megszólalt a telefon, hír jött a dagonyából
Ekkor úgy látszott kb. 2 óra múlva kiszabadítják a quadokat és erednek utánunk, de mi induljunk az eredeti terv szerint.
Hát végre déli egykor elindultunk Neftából Douzba. A Chott El Jerid legnagyobb sóstójának északi oldalán, míg Douz a déli oldalán kissé keletre fekszik. A tó az Algír határig tart.
A megcsappant társulat Pókékat felkente vezetőinknek és elindultunk. Az első néhány km után Zitáék megtalálták a tavon átvezető pistét. A lekanyarodásunkat azonban a rendőrség megakadályozta. Zita miatt, nem lévén nyelvi probléma, pillanatokon belül megtudtuk, ez az út, ilyenkor márciusban járhatatlan. Ha belecsapnánk, pont úgy járnák, mint a másik sóstóban vergődő társaink. A nagyon udvarias és kedves szerv elmagyarázta, merre vághatunk át. Még  kb. 10 km az aszfalton és utána balra lecsapunk.

Kellemes rázókövön haladunk. Most tudtuk meg ennek a nevét ez a mosódeszka. Nagyon kietlen, ameddig a szem ellát egyforma vidék, nyíl egyenes úton. A változatosságot csak az időnként átfujó homok jelenti, ami sima és szép.

Elérünk egy kereszteződéshez, ahol a katonák megállítanak. Ismét irányt változtatunk. A térkép szerint nem olyan nagy baj, mert ha egyenesen megyünk tovább algír vízumra lenne szükségünk. A telefonjainkon bejelentkezik a T-Mobil és üdvözöl Algériában.

Na a jó irányt megtalálva közel 60 km megyünk a tóban, majd az utolsó 30 km aszfalton és megérkezünk este 6 körül Douzba.

A szállodánkat Pókék segítségével megleljük, Ők tovább keresnek szállodát. A szállodánk nagyon rendben van, a homok dűnékre látunk ki.

Elöttünk egy gyönyörű medence. Ezen a túrán valahogy nincs kedvünk úszkálni, éjszaka 5-8 fok, napközben 15-16. Hát ez nem a meleg Afrika.  Vacsora után, teljes gázon indítottuk a szobánkban a légkondit és 2 takaró, no meg egy háló pólóval valahogy kihúztuk.

Ismét a reggeli tökölés miatt késő este érkeztünk meg, energiánk csak egy GaOp falra futotta.