HETEDIK NAP

Az ébredést követően, a gyors reggeli után most Mi mentünk Pókék szállodájába kávézni.
A csapat campingje  a szállodához közel volt, elsétáltunk felmérni a helyzetet. A velünk érkező csonka csapat éjszakája békésen telt. Egy quad és a szerviz Toyota eldöntötte, hogy mivel hír az elakadt utóvédről csak annyi, hogy estére kiszabadultak a tóból, de az éjszakát Tozeurba töltötték és csak reggel indulnak felénk., Ők a csomagokkal betonúton, ahogy a normális emberek járnak, lemennek Ksar Ghilanéba és lepakolnak Estére ugyanerre visszajönnek a táborba, ez csak 300 km és a sivatagon át a szerviz autó könnyebb lesz.
Az elakadás dolga azért jópofa, mert 2 nappal ezelőtt voltunk mi ott, és sikerült ugyanoda visszakeveredniük. Na mindegy.
Három autó megbeszélte a campingbe, hogy tanulás és a próba kedvéért kimegy a dűnék közé délben. Zitáékkal mi meglátogattuk Douz medináját egy kis szuk élvezkedésével.
Sétáltunk kis kirándulásunkról vissza, mikor is az utóvéd nagy zajjal megérkezett. Minden eszköz és ember egyben megérkezett, csak kis sár-felesleg volt velük.
Mi azért zavartalanul folytattunk programunkat és neki a dűnéknek.

Én vezettem, sajnos rosszul Indulás után kb. a harmadik dűnében elástam a Mitsut. A Landi lehúzott, némi ásás és vontatás után folytattunk utunkat.

Nem sokkal később ismét beragadtam a homokba.

Na ekkor végleg befejeztem a homokon való vezetést. Meg kell állapítanom félős vagyok. Ha az autó orra égnek áll és nem látom mi van alatta a gázt elveszem és itt a vég. Lendület nélkül a homok megfog és bizony meg is tart. Ez a lapátok idejét jelenti. A segítségünkre siető társaink mindent kipróbálták. Homokvas homokgumi, sok-sok ásó sok kézben, de a Mitsu nem adja magát. A segítő Toyota is elássa magát.
Egy legény maradt a gáton Pók és a Landi. Nem hiába Archi (Ő a Landrover személyesen) sokat probált sivatagjáró biztos kézben. Hát ez az elakadás során a teljes repertoár bevetésre került. Csörlő - nem ér semmit -, lapát – a leghasznosabb - , airjack – más autónál jó lehet a Mitsunál nem. Hosszas kínlódás után a Landi és a közben kiszabadult Toyo vontába állt és lerángatta a dűnéről kis autónkat. Na itt végleg feladtam a kísérletezést, Apa kezébe tettem a hatalmat. Következtetés: fosós ember nevezessen a dűnék között.
Már láttük magunk előtt a járható utat, de búcsúzóul ismét a dűnében ragadtunk. Már az sem vigasztalt, hogy röviddel ezelőtt a Landit is ásni kellett. Az arány akkor is 3:1. Ez megalázó.
A tanulás óráit megkönnyitette, hogy társaink nem csak segítettek, sőt utolsó erejűkig ástak, hanem a vigasztalásuk és jó kedvük nekünk is erőt adtak.

A lényeg több mint 2 óra alatt sikerült 3 km-t megtennünk. Sebaj, járható útra értünk és 1 óra múlva a 40 km-re lévő kávézóba ittuk a nagyon kiérdemelt, de szörnyű ízű teánkat.

Vissza már sima utunk volt. Boldogan és rengeteg tanulsággal új információkkal mehettünk aludni.

A visszavonulást megelőzően Zitáékkal megbeszéltük a másnapot. Douzból Ksar Ghilánéba a    sivatagon, mit a sivatagon a Grand Erg Orientalt hágva át jutunk el. Ez nem játék, tehát a csapattól          függetlenül mi reggel 7 órakor elindulunk, majd a többiek utolérnek.