8. nap, az első igazi élmény a vulkán lábánál 02.03
A szokásos reggeli cihelődés után (kávé, vegetatív funkciók, és esetleges reggeli) indultunk tovább délnek az úti cél a Laguna del Laja nemzeti park. A több mint 2000 vulkánból az első. Indulás előtt már végre összefütyültük a masináinkat. Pók a szokásos Útihálónak nevezett saját hálózatunkat elkészítette, így kisebb nagyobb nehézségek árán, a két laptopon azonos az útiterv. Az indulást követően meglátogattunk egy Copec kútat, tankoltunk kávéztunk. Itt derült ki autóink jelentősen szomjasak. A Dodge-n nem csodálkoztunk 5900 köbcentis, de a Navarra is szereti az üzemanyagot. Na ezt tervezzük a továbbiakban.
Az autópályá5ól letérve a nemzeti parkba vezető út első 50 km egy egysávos nagyon jó minőségű aszfaltút volt. Innen már gyönyörűen látható volt az Antuco vulkán.
Egy kicsit kezdtem a viszontagságok után felengedni és már a fényképezőgépet is elővettem.
A Dodge akkora autó, hogy én soha nem láttam belülről az órát, sőt beszállni sem tudtam, csak felmászni. Ez az oka, hogy még Chilében nem is vezettem.
Az aszfaltút végén kicsi sorompó mellett egy kis házikó jelezte ez a park bejárata. Mi eredetileg azt tereztük, hogy itt van néhány camping, valamelyikben eléjszakázunk. De itt a dolgok kiszámíthatatlanok. A bejáratnál egy nagyon kedves hölgytől megtudtuk, igazából a park nincs is nyitva. Előttünk 1-2 nappal egy nagy viharos esőzés kőomlásokat okozott. A parkban a vízellátással komoly probléma van, éjszakára nem engedik látogatást. Természetesen mi a 6 óráig nyitva lévő parkot fél hatkor értük el. Mi ezekkel a „lakócsodákkal” különleges státusúak vagyunk, mindenhova beengednek, ami 3 méternél magasabb. Így kaptunk lehetőséget az ott éjszakázásra. A parkon belül már saját szemünkkel láttuk, a legkisebb baj a vízellátás, a campingeket egyszerűen letarolta a kőomlás. Itt ebben az évszakban már nem nyit ki camping. Körbejártuk a vidéket és egy szélcsendesebbnek vélt területen, a hegyek falától jó távol leparkoltunk.
 . 
Na ilyen a láva után a természet.
A parkolást követően jött a viszontagság. Apával a légkondi mentes autózás eredményeként, ragadtunk és enyhén szólva görény illatokat árasztottunk. A fürdésre egy lehetőség maradt, a saját fürdőszoba. Ez úgy lehetséges, hogy innen minden ki kell rámolni - de hova. Annyi hely marad, hogy egy a fürdőszobában egy a kocsin kívül, majd csere. Izgalmas. Ügyes logisztika után mindketten emberi formát öltöttünk.
Zita a patakot választotta fürdőkádnak. Hangos visítások közepette a hideg vízben fürdött. Erről annyit, hogy a víz kristálytiszta, nagyon jó ízű, de olyan hideg, mintha a hűtőből vettük volna ki.
Zita ismét meglepett a találékonyságával. Spagettit főzött, minden maradék fellelhető húsból, sajtból. Jót ettünk, és természetesen ittunk. A WC hiánya nekem nagyon komoly problémát okozott. Én a természet lágy ölén ezt nem tudom teljesíteni. Egyetlen egyszer pisiltem, a fenekemet rögtön meg is csípte valami. Rájöttem egy lehetőség van, vigyázok rá.
Az éjszakák itt nagyon hidegek és itt az Antuco vulkán alatt nagyon szeles is. A hálózsák zseniális, ezt volt a legjobb ötletünk. Reggel sikerült már jó fényviszonyok között fényképeket készítenem.
|