Dél-Amerika 2013

Prológus

Nem akartunk ennek a preambulumnak még nekilátni, de környezetünk noszogatott, hogy ne az utolsó pillanatban csináljuk. A „határtalan érdeklődésre” való tekintettel megpróbálom leírni az előzményeket, amik csaknem olyan izgalmasak, mint maga az út.

…egy apró rész a múltunkból

2012. év eleje volt. Zita és Pók (polgári nevén Kristóf) átjöttek egy év elejei kajálásra és egy esetleges 2012. évi kalandtúra tervezgetésre. Örömködés, kajálás, majd Zita megszólalt (Pók javarészt néma, bár tud beszélni – és ha megszólal érdemes odafigyelni rá – állítólag írni is tud, de azt még utál is): Mi a véleményetek, egy dél-amerikai útról? Átvinnénk a kocsikat hajóval és megcsinálnánk a Dakar útvonalát. Egy pillanatra megállt a kés-villa mindkettőnk kezében, egymásra néztünk és: Gyerünk!!!

Aki olvasta, esetleg ezek után kedve lesz elolvasni a naplónkat, tudja, hogy a két „gyerekkel” (egy húszassal rövidebbek, mint mi) már 2004 óta virtuálisan utazgatunk, majd keréken megcsináltuk Tunéziát, Albániát és mind a négyen az autózás és az off-road kalandok szerelmesei vagyunk.
Na, ekkor kezdődött egy hosszas – majd egy éven át tartó – tervezgetéssel, örömökkel és kudarcokkal kísért történet, aminek végeredményeként 2013. január 27-én felülünk a repülőre.

…a tervezés

Mi sem egyszerűbb – gondoltuk első felindulásunkban – mint berakni a kocsikat, a motyónkat egy jókora konténerbe és hajóval átküldeni a másik földrészre. Mi békésen felülünk egy repülőre, utána megyünk, a kikötőben beülünk és irány az off-road. Hát így csinálják a Dakar résztvevői is, véltük naivan.

… és a kivitelezés

Nekem több se kellet, nekirohantam a netnek és kikerestem az összes olyan céget, akik ilyenekkel foglalkoznak. Fel is vettem mindegyikkel a kapcsolatot. A válaszolók közül – csaknem mindegyik válaszolt – sokan furcsán „néztek” rám, nem sok hiányzott hozzá, hogy lehülyézzenek.

Közel két hónapi levelezés után kiderült, hogy annak az esélye, hogy a hajó, az autók és mi egy időben érjünk Dél-Amerikába gyakorlatilag nulla. Elvileg, jelentős összegért, megoldható a dolog, de két-három hét csúszás törvényszerű és senki nem tehet ellene semmit. Arról már nem is beszélve, hogy a vámolással, be- és kiléptetéssel, forgalomba helyezéssel, biztosítással kapcsolatos macerák jelentős költséggel és szervezéssel jártak volna. Itt egy kicsit elkeseredtünk.

Majd egy furcsa levelet kaptam tettestársainktól (Zitától, mert Pók, mint tudjuk, nem tud írni) „Nézzétek meg ezt a linket!” És itt új fordulatot vett előkészületünk.

Találtak egy-két olyan céget, akik terepjárókat alakítanak át lakóautóvá (Camper a hivatalos elnevezése) és azt bérbe adják. Itt rögtön elindult a computer, hogy ezzel megspórolnánk a rengeteg adminisztratív macerát, a fölösleges költségeket és még a szállodák költségeit is. (Csak megjegyzem, hogy a tervezett kiadásaink így is jelentősen kisimítják bukszáinkat.)

Hát, ha megtaláltátok, játszátok is le! – mondtuk. Most ők kezdtek heveny levelezésbe a bérbeadókkal. Ki is alakultak az autók, az árak. (Mi életünkben nem aludtunk lakókocsiban, hát most két hónapig ez lesz az otthonunk?!)

… és a belseje

                        
A hálónk…                                                        és hátha elférünk egy ágyban (110*80 cm)

.. hát nagy vendégséget nem tudunk csapni, de egy kávéra elég

... és a fürdőszoba

…a terv

Na hajrá, jöhetnek az útvonalak. És elkezdődött: útleírások, tervek, egyeztetés, majd újabb útleírás és újabb tervek és újabb egyeztetés. Hát a Dakar útvonala már csak egy szép emlékké vált, ugyanis itt is bejött a „ha már…” effektus. Így került be a tervbe Ushuaia, a Föld legdélebbi települése, az antarktiszi hajózás (sajnos ez az ötlet szintjén maradt időhiány okán –bár ki tudja, mit hoz a sors és a kalandvágyunk), de a fjordok közötti hajókázás még mindig a terv része és egyéb kistavak, nagytavak, gleccserek és ezernyi más olyan látványosság, „ha már…” ott vagyunk, ne hagyjuk ki.

Viki tiszta erőből nekiment a netnek és hihetetlen mennyiségű programot talált, amit – tőle teljesen személyiség-idegen módon – napra pontosan, az alternatív megoldásokat is feltüntetve időrendbe szedett. Én gyártottam a térképeket, bejelölve a szállásokat, benzinkutakat, stb. az útvonalakon.

Újabb egyeztetés. Összevetettük az elképzeléseinket. Egy dolog volt azonos: a cél Argentína és Chile. De (néhány pálinka és bor, valamint sok-sok szeretet) megállapodásra jutottunk: nem állapodunk meg semmiben. Fix az indulás és az érkezés, a kocsi bérlésének az időpontja. Az indulás reggelén a lányok megmondják, hogy jobbra vagy balra forduljunk. De most úgy tűnik az irányban megállapodtak. Indulás január 31-én Santiagóból Argentínába és irány dél. Csak annyit akarunk fázni, amit a kalandok élménye indokol. Ja és még nyaralni is szeretnénk.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy kb. 13,000 km az út és úgy 50 helyen táboroznánk. Ezekben van camping, vad-camping, elvétve – Santiagóban és Buenos Airesben – szálloda. Majd száz campinget és hasonló számú benzinkutat jelöltünk be a térképen. Van miből válogatni. Az útvonal diszkrét bája, hogy mind Chilében, mind Argentína nyugati felében viszonylag kevés a járható út. Nemzeti parkok, tavak, gleccserek, hatalmas hegyek szabdalják fel a tájat, nem egy esetben jelentős kerülőre kényszerítve. A másik opció, hogy a tavakon komppal kelünk át. Ez ugyan jelentősen csökkenti a keréken megtett kilométerek számát és időben is takarékosabb, de ahhoz el kell érni a kompot, ami meghatározott menetrend szerint közlekedik, valamint tovább apasztja anyagi forrásainkat.  

Egyszer megpróbáltuk Pókkal, hogy Albániában halált megvető bátorsággal a lányokra bíztuk a kormányt és magunkat egy komp elérése ürügyén, de ezt nap mint nap…?!

Ezek között van sima átkelés kb. 1 óra, 4-6 órás út és van öt napos a fjordokon keresztül. Hát majd meglátjuk…

Tettestársainknak nem jelent ez különösebb újdonságot, mert ők gyakorta utaztak úgy, hogy ad hoc kerestek szállást, de nekünk az előre precízen megtervezett, lefoglalt szállások hiánya új kihívást jelent.

Az utak további érdekessége, hogy jelentős hányaduk – még az egyszámjegyű- főútvonalaknak is – földút. Ezek minőségéről csak szórványos infóink vannak. Arról, hogy ezzel a puttonyos autóval mennyit lehet megtenni egy nap alatt anélkül, hogy rontanánk a dél-amerikai baleseti statisztikát, fogalmunk sincs. Úgy napi 200-250 kilométert terveztünk, ami emberi számítások szerint megtehető, de …?

Ez az útvonal egy a sok közül. Még indulás előtt ennek több tucat módosítása lesz, de amikor ott vagyunk további változtatásokra is sor kerül.

Már most megjegyzem, ha kívülálló olvassa és érdeklik a részletek, írjon és az út során-végén tudok küldeni részleteket. (gaigne@gaop.hu)

VISSZA

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június