7. nap érjünk le délre 02. 02.
Az első éjszaka a „palotánkban” meglepően kényelmes alvást hozott. Természetesen a hajnali ébredés részemről változatlan. Reggel kikászálódom az ágyból, Apát egy kicsit megtaposom és a kocsiban, az ölemben a lapi-topival szorgosan dolgozom. Reggel sikerült újra berámolnom és már minden megtalálható egészen kevés keresgéléssel. A kávén kívül nem ettünk semmit, a camping üzletébe még kenyér sem volt. Reggeli öröm, hogy az Asus megint letérdelt. Apa sokadik kísérletére feléledt, de csak a gyári beállítás választásával. A jól felkészített kütűny egyetlen saját program sincs, de legalább van, az autó hátsó ülésén csücsül. (Ja ez az autó 4 személyes, van neki hátsó ülés sora, ami nagyon hasznos, ott tartjuk a kerti székeket)
Reggel a célt kitűztük: Talca városa. Ezt már előző nap is mondtuk, de akkor nem jött össze. Útközben megejtettünk egy bevásárlást, holnap lesz reggeli.
Autópályán robogtunk. Kipróbáltuk a Copec kút hálózatot. Erről a hálózatról azt kell tudni, hogy minden szolgáltatást nyújt a tankoláson kívül. Enni, inni, fürödni, vásárolni lehet. Időnként még ingyen WiFi is van. Ezeken a helyeken, még az éjszakai alvás is elképzelhető. A viszontagságos induláskor kaptunk erről egy részletes tájékoztatót. Ezt szoktuk bújni, szívni az információkat. Apa egyre jobban megismerkedett az autóval. Lassan az összes gombot megfejtette. A karokkal és a külső világítással még hadilábon áll. Igyekeztünk a légkondit elindítani, ami nem sikerült (este Pók is kísérletet tett erre, Neki sikerült, de hideget később se fújt a dolog). Igyekeztünk az elveszett napot pótolni és a délre vezető 5-ös főúton (ez Pan Amerika út) robogtunk Talca felé. Útközben Zita kinézett Talca után egy Colbun nevű települést, ahol egy kis laguna (tavacska) volt. Egy zseniális camping tulajdonos mutatta a helyeket. Egyikre helyre mondta nyugodt, de nincs semmi, a másik helyen minden van, de zajos, a harmadik helyen béke is van és minden szolgáltatás is. Saját fürdőszobánk lett. Minden tökéletes volt, bár szegény Zitának a tulajdonos a 42 fokos irodában élettörténetét is elmesélte. A döntésünk szerint autóinkkal beparkoltunk. Akkor még nem értettem Pók igényt a vízszintesre, azóta már igen. Többszöri kísérletre Ő egy majdnem egyenes talajon tudott megállni. Zita a mosás után azonnal rettyintett egy spagettis vacsorát.
 . 
A szakácsnőnk és a megmentőnk.
Boldog vacsora és borozgatás után gyorsan eltűntünk aludni. Nagyon elfáradtam. A fényképezés a környékről már reggelre maradt.
Reggel fedeztem fel a környék szépségét. A természet a csönd és nyugalom nagyon nagy érték. A másfél négyzetméteres élettér (Apával csak úgy tudunk a konyhában elférni ez egyébként a folyosó is – hogy mindketten hasat behúzzuk és közben egy kicsit, dörgölőzünk) enyhén szólva nekünk különleges újdonság. Szoknunk kell.
|