Dél-Amerika 2013 |
|||
27. nap: a világ vége 02. 22.Ha a világ vége ilyen, akkor a végén kezdődik az eleje. A tegnap délutáni lazítás, mint ma reggel kiderült az ifjúságot megviselte. Lehet, hogy a gyakorlatunk – hát még sem vagyunk olyan öregek – minket nem gyűrt úgy meg, mint a fiatalokat. Kipihenve és kialudva álltunk a mai nap elé. A szállodai szűkös reggeli után (ez nem európai trakta) felkerestük a világ végére tartó kisvonatot. Ushuaia történetének lényege, hogy mint a világon, több helyen, itt egy elszigetelt börtön alapította a várost. A város szívében, múzeumként működik a volt börtön. Az itt élő rabok irtották az erdőt és a fakitermeléshez építettek egy keskeny nyomtávú vasutat. A kisvasút vonala kb. 12 km-re viszi el a nemzeti parkban a fáradt utasokat. Nagyon szépen felújított pályán kis gőzmozdony húzza a vagonokat. Beszállás előtt a kalauz érdeklődött a nemzetiségünk után. Bevallottuk, hogy magyarok vagyunk. Álunk esett le, az aranycsapatot fejből és hibátlanul felsorolta a kalauz.
A táj hihetetlenül szép. Hegyek, völgyek, tisztások amiket havas hegyek vesznek körül. Az alacsony hóhatár miatt a hegyek nem magasabbak 1000 méternél.
A sík területeken megszámlálhatatlan ló legel. Útközben sarki rókákat is láttunk. Az állatok nem félnek, állnak az út mellet és csodálkozva nézik a hülye turistákat. Itt nagyon gyakran esik az eső, de nekünk a nap kisütött.
Lusta emberek vagyunk, visszaútra is megvettük a jegyet, nem volt kedvünk több órát gyalogolni.
Az utasok között még lehetnek fegyencek?
A vonat érkezése után autóval még elmentünk a 3-as út végére, az igazi világ végére (a kilométerkövön 3079 km-nél van a világ vége). Természetes ezt komolyan dokumentáltuk. „kicsi csíra jártál már a világvégén, mi már igen”
Az utunk során többször találkoztunk nálunknál is sokkal örültebb emberekkel. Például kanadai motorosokkal, akik Alaszkától jöttek végig a déli világ végéig. De összefutottunk orosz motorosokkal, svájciakkal és ki tudja hány nemzetiségű világjárókkal. Itt a világ végén az öröm, hogy ez is zsákban van, nincs különbség a közöttünk, az öröme mindenkinek azonos. Teljesítettük. Az út végén egymásnak adtuk a fényképezőgépeket, hogy a csoportos képekről senki ne maradjon le. Boldogság, öröm és mosoly mindenkinek az arcán.
Hazafelé menet kísérletet tettünk a másik álom megvalósítására. A kikötőt kerestük fel egy esetleges Antarktiszi kirándulás reményében. Ez most nem jött össze. Olyanok az időjárási körülmények, hogy még a hajók érkezése is kétséges. A 11 napos út is akár 14-15 lehet. A repülő meg ugyanezen okból reménytelen. A nagy cél az Atacama sivatag, ezt a bizonytalan antarktiszi kirándulás oltárán nem áldozzuk fel. Este meglátogattuk a volt börtönt – talán nem tartanak ott – és reggel feszített tempóban elindulunk északra, legalább 4000 km-t kell abszolválnunk.
Már megint el fogok csúszni a beszámolókkal, de már szokom, a cél fontosabb ... |
|||
| Honlapunk: www.gaop.hu | |||
|---|---|---|---|
DUBAI - 2011 |
|||
Izrael 2006 június |
|||
. 
. 
. 
. 
. 
. 
. 
. 