Dél-Amerika 2013

43. nap közeledünk a sivataghoz 03. 10.

Reggel a szállodánkhoz jöttek Zitáék, és együtt indítottuk a napot, az utolsó argentin napunkat.

Délelőtt Salta és San Salvador de Jujuy között a 9-es úton mentünk. Az előzetes hírek szerint egy látványút. Ez igaz, olyan buja növényzet borította az utunkat, hogy a palota tetejét érték az ágak. Csodaszép volt egy apró problémát leszámítva. Az út időnként olyan keskeny volt, hogy egy sávban egy normál kis személyautó is alig fért el, rólunk már nem is beszélve. A kanyarok előtt gyakran figyelmeztető tábla és út felfestés, csak egy autó fér el. Zita találóan a rádióban bicikli útnak nevezte.  Hát nem volt sokkal szélesebb, de legalább nagyon kanyargós. Én vezettem, Apa megjegyezte, estére leszakad a karom, nem baj, élveztem.
Jujuy után irány a chilei határ.

Szükségünk volt egy kis pihenésre és a kávéfőzést egy kis patak partjára találta ki Zita. Gyönyörű gyorsfolyású patak partján kávéztunk. A végső cél előtt még letértünk Pumamarca kisvárosba, egy megőrzött inka kis faluban (ez megmaradt valamiért a spanyol hódításkor). Ma természetesen egy turista paradicsom, száz ugyanolyan portékát áruló kisüzlettel. Mire odaértünk szieszta idő lett, így egy teázó, vagy kávézó sem volt nyitva.

Folyt. Köv. irány Susques. Zita már kileste, hogy az út 4200 méteren is áthalad, így a benzinkútnál vásárolt koka leveleket. Ránk parancsolt rágjunk el néhányat, ne járjunk úgy, mint 3 nappal ezelőtt. Hát kellett is.

Meghaladtuk az utolsó hágón a 4200 méter, úgy új csúcsot döntöttünk. Az út nagyon dolgos de hihetetlenül szép. Az emelkedőknek van egy kis problémája, az autó sok esetben, 2-ben 40-el tud felmenni. Egy bizonyos magasság felett (valószínű 3000 méter felett) a turbónyomással van baj.  Magyarul az ember és az autó sem tűri jól a nem gyakori magasságokat. De a látvány ezeket a problémákat elnyomja.

Az út az argentin sós tavakon vezetett át. Hihetetlen látvány a sivatagi kietlen táj közepén szemet vakító fehérség.

.

Megkóstoltam.

De ez nem minden, a látóhatár szélén a hóval borított hegyek. De ezek nem valami magas hegyek, szinte kézzel lehet érinteni, na nem azért mert alacsonyak, hanem mi vagyunk borzasztóan magasan. 4000 méteren egy 5800 méteres hegy nem is olyan magas. Vagy még is? Az életben, mint látszik minden relatív.

Este 1/2 8-ra értünk Susques-be. A környéken camping nincs. Két szálloda van, de szoba nem volt. Az egyik parkolójában töltöttük az estét. Minden, ami elérhető maradt nálunk igyekeztünk felfalni, mert Chilébe másnap élelmiszert nem lehet átvinni.

Honlapunk: www.gaop.hu
 
 

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június