Dél-Amerika 2013

44. nap az Atacama 03. 11.

Az éjszaka érdekes élmény ért. A 3800 méteren, az előző napokon nem volt olyan élményem, mint most. Éjjel egy órakor arra ébredtem, hogy szétszakad a fejem és iszonyú rossz közérzetem lett. Hál’ Istenek Apa felébredt fél kettőkor és benyaltam az Algoflexet, félóra alatt sikerült elaludnom az állandó fülemben zakatoló lüktetés mellett is. Reggelre ki is aludtam magam. Nem hiába, ilyen naponta több ezer méteres szintkülönbségekhez való alkalmazkodáshoz már öreg vagyok.

A határig még előttünk volt úgy 120 km. Nem gondoltam, hogy az előző napi 4250 métert még tudjuk fokozni. Tudtuk. Az út egyre magasabbra ment. Apa küzdött az úttal és az emelkedőkkel, nekem csak a fényképezés és az ámulat maradt. A táj kezdett igazi sivataggá válni. 

Egy dolog nagyon furcsa volt. Szinte síknak tűnő (igazából fennsík) táj a mi szintünkön sivatag, de kézzel foghatóan mellettünk a „dombok” tetején hó és gleccserek voltak.

A határátkelés általában az argentin oldalon egyszerű. Most is a Paso Jama határállomáson tankolással együtt 30 perc alatt átjutottunk. Na majd a chilei oldal hosszadalmasabb lesz. Elhagytuk a határt, elindultunk a senki földjén (ez általában 6-10 km) és határ nem jött csak az út emelkedett egyre jobban. Elértük a saját csúcsunkat:

.

Az út a chilei oldalon is sóstavak mellett vezetett, sőt egy flamingó rezervátum is volt.

A kietlen, de számunkra a legszebb látványt jelentő sivatagi csodával nem tudtunk betelni. Megállapítottuk Apával, ezért volt érdemes közel 7000 km-t levezetni.

.

Már a bolíviai határnál jártunk, de chilei belépés még nem volt. Több mint 120 km-t a „senki földjén” jártunk.  A bolíviai, chilei határnál láttunk egy táblát, ami azt mutatta, jobbra Bolívia, egyenesen a chilei vám.

Ez már nem Chile, hanem Bolívia.

Na biztosan itt lesz a belépés, mind ez San Pedro de Atacama város előtt 26 m-re és 4800 méteren. Lázasan néztem a gps-t milyen jelentős kanyarokkal kell Apának a lefelé úton megküzdeni, mert én arra emlékeztem, hogy a város kb. 2500 méteren van. Na én ilyet a térképen nem láttam, gondoltam rosszul emlékszem. Hát nem, de erre, ami várt ránk soha nem találtuk volna ki. Szinte nyíl egyenesen vezetett lefelé az út. Olyan meredek lejtőn lehet lejutni, hogy kilométerenként segély sáv van, ami nem más, mint egy sóderágy. Ha valaki elsokall, ez megfogja.

15 km alatt 2300 méteres szintkülönbséget teljesítettünk. Apa profi, így mi a segélysáv nélkül értünk le. Na a határ a városban volt, itt léptünk be csak Chilébe.
A város egy turista centrum, tele szállodákkal és motelekkel. Találtunk egy nagyon szép és rendezett campinget, ahol cabanasok is voltak. Letelepedtünk, mi ez cabanasba. Nagyon aranyos sárkunyhó, belül teljes komforttal. A helyhez illik.

Gyors sör beszerzés, Apa a medencébe hűsölt Pókkal én meg mostam egyet.

Este gyalog elsétáltunk vacsorázni. Santiago óta most először sikerült jót ennünk Chilében.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június