Dél-Amerika 2013

49. nap Mi a cél, hova rohanunk? 03.16

Az esti nagyon kellemes vacsora (már harmadik alkalommal mentünk ugyanabba az étterembe) után este 10 órakor San Pedro főutcájáról a helyi obszervatóriumba vitt egy kis busz. Természetesen a vezetőt Nagynak hívták, valaha az ősei kis hazánkból kóboroltak el.

.
. . . . . . . . . . . . . . . . A névnapos........ . . . . . . . . . . . . . . .... és az ünneplő sereg. . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sajnos a csálé szemeimmel nem tudtam a távcsöveket élvezni. Ha egy szemmel néztem nem láttam, ha kettővel akkor mindenből kettőt. A Saturnus gyürűje volt az egyetlen amit felismertem. Éjjel egy órára értünk vissza a campingbe és a megállapodás szerint másnap indultunk délnek.

Az eredeti cél az volt, hogy Calama városáig megyünk és ott keresünk valami nyugvópontot. Elértük a várost, egy szupermarketbe televásároltuk az autót, majd mivel egy camping volt csak, tudomásunk szerint, ugyan megtaláltuk, de kivülről sem volt szimpatikus, illetve nem voltunk meggyőződve, hogy működik.  Mentünk tovább. Megnéztük Chile legrégebbi templomát.

.

Zitáék találtak a Rio Loa völgyében egy campinget, ami valószinű néhány napja hete leégett. A camping maradványai meg voltak, sütőhely volt, de semmilyen szolgáltatás nem. A beparkolást követően kiderült, hatalmas legyek és lódarázsak röpködnek. Zita körbenézett és közölte, Ő itt rosszul érzi magát. Mentünk tovább.

.

.

Elértük Maria Elenát, ami egy igazi bánya település volt. A bányász házak és néhány éttermen kivül semmi se volt.

Akkor menjünk tovább. Én akkor nem értettem miért megyünk a hegyek között, a tengerpartra ha kimegyünk, talán eselyünk van egy szállásra minimális szolgáltatással. De mentünk. Este fél nyolcra sikerült egy Copec kúthoz érnünk Carmen Altonál. Kérdeztem Pókot, hova sietünk, mi a cél, mert én nem látom. Kérdeztem, miért nem a tengerparton mentünk? Sajnos Zita érzékeny, én meg elfelejtettem néhány pillanatra és mint utóbb kiderült megbántottam a kérdésemmel, pedig nem volt szándékom. Sajnos, ha elfáradok csökken a figyelmem és az alkalmazkodási készségem. Szerintem ez bocsánatos bűn közel 8 hét után.

Életemben nem aludtam még kamion parkolóban, most már ezen is túl vagyok 60 éves fejjel. De mit aludni, paprikás csirkét főzni a parkolóban, na ez már valami. A kora délutáni vásárláskor, nem ismerve az esti  körülményeket, Apával elhatároztuk főzünk egy jó paprikás csirkét. Ő beállította erre a bélését, így este fél nyolckor nekiláttunk főzni. A késői időre való tekintettel a nokedli elmaradt, helyette tészta főzés lett Zita közremüködésével. A vacsora jól sikerült, csak a hajnali kamion indulások vertek fel. Na ezt sem értem. Mindig azért mentünk kieső campingekbe a természetbe, hogy egyedül legyünk és csend legyen, ne zavarjon semmi, még ha nincs is szolgáltatás. A parkoló ezek szerint ilyen.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június