3. nap Abu Dhabi

Otthon ez sohasem sikerül. Este leraktuk a fejünket és szinte mozdulatlanul aludtunk, reggel arra ébredtünk, hogy csipog valami. Este a túrót (Thuraya) elfelejtettük kikapcsolni és lemerült, ez volt a csipogás oka.

A reggeli után, program gyártás következett, majd elindultunk Abu Dhabiba. A szállodánktól ez úgy 240 km. Az ide vezető utatat már kétszer megjártuk, így kitaláltunk egy másik lehetőséget, Végig mentünk a Liwa oázisokon és egy alsó rendű úton vágtunk neki a nagyvárosnak.

Az alsó rendű út, itt azt jelenti, hogy csak kétszer egysávos. De ezt azért nem úgy kell elképzelni, mint otthon mondjuk a 4 főútat. Itt a sávok mellett egy-egy leállósáv is van, és természetesen ahol település is van, kivilágítják. A leálló sáv komoly funkciójú. A teherautók ide húzódnak le, ha jön egy gyorsabb autó, kivéve ha az is teherautó. Már korábban feltünt, hogy a többsávos útakon a teherautók csak a külső sávban haladnak, itt szabad nekik és ezt be is tartják. Ez egyébként azért érdekes,mert a teherautó forgalom hihetetlen nagy, itt mindent kerekeken szállítanak. Ja és a városokba sem hajthatnak be. Ezen a szakaszon láttunk olyan megoldást is, hogy az út mellett, egy másik útat építettek és a teherautók csak azon közlekedhetnek.

Az idő szép volt, 26-28 fok és az út ismét a homokdünék között haladt. Az út mellett mindehol kerítés, de most már felfedeztem, hogy ennek komoly oka van. A területek mind a sejké, csak belépővel lehet behajtani a sívatagba, mert ezek mind olaj lelőhelyek. Szájtátva néztük, hogy a dünék között, idönként a tetején, a megtolt homokon közlekednek a teherautók. A homoktenger közepén kialakított konténer-telepek és rengeteg gép, tornyok és emberek. Itt nem az egyéni sívatag meghódítása a jellemző, hanem úgy ahogy van az egész sívatag legyűrése. Mivel ebből élnek, sikerül is.

Az út közel olyan szép környezetben és hihetetlenül sok homok között vezetett mint tagnap, ismét megérte a kerülőt. persze a 240 km ból csináltunk közel 300-at. (Szegény autó bérbeadók, mikor visszavisszük az autót és ránéznek a km órára hülyét fognak kapni.)

Már a szállodába kiválasztottuk és beállítottuk Abu Dhabi központjában egy kézműves telepet, ez lett az első cél. Abu Dhabi sem egy kis város. A városba bevezető és a várost átszelő utak 4-6 sávosak. A tempó a 60-as korlátozástól függetlenül 70-90 km közötti. Otthon azt hallottuk, na itt a közlekedés kaotikus és vad. Ez nem igaz. Csak tempós, nagyon figyelnek egymásra. Egy kicsit hisztérikusak, ha az ember lassabban megy, de csak maximum villognak és kikerülik, természetesen jobbról balról egyaránt.  Itt nincsenek gyalogosok (lámpáknál közlekednek és nagyon fegyelmezetten), nincsenek robogók, szamárfogatok, csak autók. Viszonylag jól kitáblázottak az utak, de annyi a látnivaló, hogy GPS nélkül elég nehéz eltalálni valahova. Na időnként azzal is, mert hülye. A lényeg: a kézmüves telepet megtaláltuk, de minden zárva volt, vissza a kocsiba, indultunk tovább. 2 sarokkal odébb üvöltök, álljunk meg, mert a kézmüves telep főbejárata itt van és nem ahova a GPS vitt. Ostoba. Hát a kézmüves telep is olyan emirátusi. Gyünyürű főépület mellett, kis épületek 20 fokra lehütött termekkel. Minden kis épületben más és más tevékenység. De olyan turistás. A szövőszéken ott a szönyeg kezdemény, a nők beszélgetve ülnek a sarokban. Ha akarod megmutat néhány mozdulatot és annyi. Mi nem akartuk, láttunk már. Egyébként tényleg lekéstük. Félegyre értünk oda és egyig volt nyitva, de legalább nem rúgtak ki, csak csomagoltak. Na ez is egy olyan hely, ami nagyon jellemző az országra. Az ott hobbyból "dolgozó" nők ruháján és ékszerein látni, nem ebből élnek. Egyik másik helyen kifejezetten unott tekintettel, úgy néztek ránk, hogy szinte kellemetlen érzésem volt.  Jöttünk kifelé a telepről és jöttek a hatalmas terepjárok az asszonyokért. Lesötétített üvegű 4-5 literes luxus autókban jöttek az asszonyokért a férfiak.

Irány a nagy Mecset, amit a bevezető úton láttunk. "Okos" kis GPS felszólitottuk vigyen oda. Ennek 2 baja van egyrészt nagyon késik, másrészt a többsávos útaknál a balra tarts helyett mondja és azt is mutatja fordulj balra. Na ebből a félreértésből többszöri eltévedés lett. Ennek köszönhetően viszont Abu Dhabi teljes épitészeti csodáit az autóból megnézhettük. Jó tanitványai vagyunk Lángnak, hogy kell várost nézni autóból. Sokadik kisérletre sem jutottunk vissza a nagy Mecsethez (egyébként több mint 40 mecset van a városban). Az eltévedések okán kjutottunk a tengerparti sétányra, láttuk az emirátusi palotát (pazar) és természetesen egy útépitésbe és száz terelésbe akadtunk el. A GPS egy- folytában csak azt harsogta, újra tervezem az utat. A kerülő út kapcsán egy amaerikai iskola mellett is elmentünk, végre láttunk az utcán nőket, akik a gyerekekért jöttek. A hölgyek nem arabok voltak. Még mindig nem tudjuk hol vannak a nők. Megálltunk egy parkolóban, elővettük a tabletet és végre visszajutottunk a belvárosi zónába. Már nagyon szomjasak voltunk, de itt az nem működik, hogy látunk valami kiülőst és ott megállunk. 6 sávon nem lehet átvágni és nincs kiülős teraszos cseho, itt az nem jellemző. Na végre, Apa észrevett egyett és kb 100 méterre én meg egy parkolót. Végre leraktuk az autót. A vendéglátóhely egy kifőzde volt, de legalább jót ittunk. Talp-sarok elsétálgattunk. Eljutottunk az egyik bevásárló centrumba. Az épület gyönyörű, az üzletek lelakottak, csillogás nuku. Olyan ellentmodásos volt a dolog. Séta közben megcsodáltuk az épitkezéseket, az iszonyú toronydarukat. Apa megnyugodott, mert megnézhette, hogy ezeket hogyan rögzitik.

Visszamentünk az autónkhoz és célba vettünk egy halas éttermet. A parkolónktól 26 km-re volt. Na ez is Abu Dhabiban, hiába itt ekkorák a városok. Siker koronázta kisérletünket és végre jöttek rákok és kalamárik. A hal és egyebek könnyű kaják, így Ő rögtön 2 adagot evett, hiába még mindig fejlődésben van. A kellemes pihenő után igyekeztünk hazakeveredni. Itteni idő szerint már fél hat volt és a szálloda nem jött közelebb. Szegény Apának már nem akartam az agyát terhelni, hogy harmadszor is ugyanazon az úton vezessen, így én vittem magunkat haza. Már korábban láttuk az útak kivilágítását, így könnyen vállalkoztam a hazavezetésre. Első 90 km-en a kivilágítás nem volt igaz, de legalább akkora teherautó forgalom volt, hogy kilométereken keresztül mentem el melletük. Rákanyarodtam a szállodába vezető útra, ami a sivatagon vezet át, ahol a forgalom olyan, hogy 5 percenként lehet egy autóval találkozni, na itt végig nappali világosság volt az úton. A sötétben láttuk, hogy amit nappal már felfedeztünk, a homok közepén lévő ipari telepek, igazából fényárban úszó városok. Hihetetlenek a méretek és megoldások.

8 órára értünk vissza. Hosszú volt a nap. 3 nap után Apával megállapítottuk, az ország gyönyörű, a természet egy csoda, de rideg, bezárkozó világ. Bizalmatlan emberek, akik persze a hülye turistával nagyon udvariasak, tökéletes szolgáltatást nyújtanak, de közük nincs az idegenekhez és nem is akarják, hogy legyen. Már nem sokat kell tanulniuk a fejlett világtól, attól amit úgy egyénként fél zsebből megvehetnek.

Egyébként ilyen a szálloda este

A harmadik napról ezt Zitának és Póknak küldjük (...náluk a törpék is óriásiak)