Dél-Amerika 2013

5. nap az aklimatizálódás vége 01.31.

Ma nem készítettem fényképet. Ma csak élveztük az életet, a békét, a chilei és a saját nyugalmunkat.

Persze a holnapi készülődés már reggel indult. Kihasználtuk az apartman ház előnyét. Mostunk. Büszkén jelentem semmit semmivel nem sikerült összemosnom és minden zokni a végére is páros maradt.

Délelőtt elsétáltunk a város leghíresebb fagyizójába. Furcsa színű és nevű fagylaltok sokasága fogadott. A nyelvi nehézségek miatt gondoltuk színre választunk magunknak, úgy parasztosan rámutatva arra, amelyik szimpatikus. Na de nem tölcsérből, hanem asztalnál nyalva nem lehet. Nem ez a rend. Le kell ülni, majd a pincérnek elmondani, melyiket kérjük. Nem értettük, de mi szófogadóak voltunk, leültünk. Pók élelmes volt, a telefonjával készített fényképet a fagyikról, majd azon mutatjuk meg a választásunkat. A pincér jött, természetesen javasolta, menjünk vissza a pulthoz és válaszunk fagyit. Na ezt már nem. Elő a telefont, de ezt meg a pincér nem volt hajlandó megnézni. Zita megoldotta, felolvasta a neveket a fényképről. Nekem ez gondot nem jelentett, én a vanília csokoládét eszem mindig, ez meg minden nyelven ugyanaz, no problem. A tejes fagylalt (na nem igazán az) semmi különlegességet nem hozott, de állítólag a gyümölcsösek finomak voltak.

A fagyizás után kipróbáltuk Santiago metróját. Nagyon tiszta, rendezett és persze jó drága. Négyünknek egy kicsit többe került, mint a taxi.

.

Elmetróztunk a város Rózsadombjára. Itt is van egy réteg, aki nagyon jól él. Gyönyörű házak, rendezett kertek, nem átláthatatlan magas kerítésekkel, hanem zárt bejáratokkal ahol minden bejárat mögött őrök, portások vigyáznak rájuk. Helyenként kamerarendszer, máshol elektromos kerítés segítik a biztonságot. Itt a gazdagok nem bújnak el, csak védik az életüket. Furcsa dolgot láttunk. Minden vezetéket a levegőben vezetnek. Itt az oszlopok között olyan kábelkötegek futnak, ami leírhatatlan.

A negyed bevásárló utcáján végig bóklásztunk. Vásárolni nem is akartunk csak bámészkodni.
Egy kávézóban végre kávé ízű jeges kávét ittunk. Kávé ürügyén beszélgettünk, amit egyébként is szoktunk, de most filozofálgattunk is. Jó dolog, ha másoknak az életszemlélete hasonló a mienkhez. Világpolgárok vagyunk. Elfogadjuk, de nem mindet fogadunk be mások gondolataiból, kultúrájából. Nem minősítünk, csak érdeklődünk. Ami jó, megtanuljuk. A rossz szokásainkon kívül azonosak az értékeink, gondolataink. Hú ez nagyon jó!
Irigylem Zitát a nyelv készségéért, már néhány nap után a spanyol sem jelent számára gondot. Mindenkivel tud kapcsolatot teremteni, nekem ez nagyon hiányzik, bár az Ő készsége számunkra is nagy előnyt jelent, mindent megoszt a csapattal.

Itt már negyedik napja, délutánonként jókat alszunk, ma is ez történt (a gyalogos lét Apával együtt engem is elfáraszt rendesen, azért még is csak a hatodik X-et nyomjuk, az izomlázról nem is beszélve).

Este irány a taxi és a Bellavista egyik perui éttermében ismét fantasztikus marha és bárány húsokat ettünk.

Még tegnap mindannyian megállapítottuk, jó lett volna már ma elindulni az autókkal. De végül estére nekem egy olyan érzésem maradt, jó volt ez így. Egy kicsit éltünk nyugiba, alkalmazkodtunk a környezetünkhöz, fokoztuk a várakozásainkat. Kiélveztük a teret (2 szoba nappalival), hogy holnaptól boldogan fogadjuk a 2 nm-es életterünket. Már nagyon izgulok.

Honlapunk: www.gaop.hu
 
 

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június