Dél-Amerika 2013

14. nap Chiloe a semmi szigete 02.09.

Előző este megállapodtunk, nincs ébresztőóra, ébredünk amikor, ébredünk. Ilyen még eddig nem volt. Na én is belehúztam, negyed-nyolckor ébredtem arra, hogy hihetetlen csatazaj van kinn. Kinéztem és kiderült a focipálya közepén megszámlálhatatlan sirály, nagy visításokkal repdes és száll le. A felső ágyról a lemászás csak úgy sikerül, hogy egy kicsit megtaposom Apát. (nem férünk el a 110 cm széles ágyon ketten) Ő alszik lent, így ébredéskor felül nem vágja be a fejét a tetőbe. Ennek köszönhetően sikerült felébresztenem, de visszaszunyókált, lustizott még egy félórát. Zitáék is belehúztak az alvásba, Póknak ez kifejezetten jól esett. Reggeli közben megbeszéltük, hogy holnap - vasárnap  - merre folytatjuk a kalandtúrát. 3 lehetőség volt, egy hosszabb közúti szakaszon leérni Chaitenbe, egy rövidebb, de hajós lehetőség és egy szintén hosszabb, de Argentin átlépéssel. A csapat a hajós megoldást támogatta, így Pók egy nagyon gyenge Wi-Fi-vel többszöri kísérletet tett egy hajófoglalásra. (Előtte este már kiderült, hogy Puero Monttból Chaiten-be lehetetlen foglalás nélkül eljutni. Ez egy rövidebb hajós átkelésről szól – tudniillik nincs út – Hormopiren Caleta Gonzalo között). Az on-line foglalás,  többszöri kiséltre úgy tűnt sikerült, de sok „error” válasz miatt nem voltunk biztosak benne. Csomagoltunk és elindultunk a szigeten körbeszaglászni. Igazából semmi érdekeset nem nyújtott. Megjártuk a másik oldali óceán partot is, de semmi különlegesség nem fogott meg. Az volt az első napunk, hogy a nap sem sütött és estére egyre jobban esett az eső. 5 óra körül értünk Castro (Fidelhez semmi köze) városába.

Itt szombat délután nem lehet közlekedni, főleg az autópálya építés okán. Lényeg, fél kilenckor találtuk meg azt a campinget, ahova a magas autóink is befértek. Már sötét volt, amikor kész lett a vacsora és végre enni is tudtunk.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június