Dél-Amerika 2013

16. nap a meglepetések napja 02.11.

A hajón este befejezett beszámoló írásakor rémálmomban sem gondoltam ilyen folytatást. A hajóállomáson azt az információt kaptuk, hogy a hajó Chaitenben kiköt éjjel kettőkor.

Na innen indultunk, még nem ismerve a viszontagságos éjszakát………

A vacsora után egy cigaretta elszívása is gond volt a nyitott fedélzeten, mert iszonyú erős szél és szakadó eső volt. Visszabújtunk az utastérbe és mindannyian elaludtunk.  Számomra az ülve alvás a kínok kínját jelenti, egy másfél óránál több nem megy, de közben nagyon álmos is maradok. Kókadtam jobbra, balra. Éjjel fél kettőkor magamhoz tértem Apa is felébredt és kimentünk a fedélzetre. A szél és az eső változatlan volt, mi több nagyon hideg is. A vélelmezett parton fényt láttunk, gondoltuk megérkeztünk. Zita is egy kicsit magához tért, ő is azt gondolta célba értünk. A komp viszont ugyanolyan tempóban haladt tovább, a fény eltűnt. Na ez így ment reggel 8 óráig. Kiderült, hogy a rövid hajóút 13 órára sikeredett, felért a repülőút idejével. Szakadó esőben hajtottunk le kompról törődötten, álmosan.

A kikötőtől 4 km-re volt egy termálcamping, amit megcéloztuk, azzal a megállapodással, hogy ma nem megyünk tovább, pihenünk és alszunk. A campinget elmosta az eső, nem üzemelt, csak a termál része, de az csak 10 órakor nyitott. A camping előtti parkolóba beálltunk és próbáltunk aludni. A hideg miatt kipróbáltuk a „palota” fűtését, hál’ Istennek működött, de elaludni nem tudtunk, de jót ejtőztünk.

Délben a csapat elvonult fürdőruhában és talpig esőkabátban a termálfürdőbe. Ez egy nyitott medence a hegyek között. Életemben nem gondoltam, hogy hidegbe (úgy 12-15 fokban a szakadó esőben élvezem a fürdést. Csoda volt. Én nem tudtam fényképeket készítni, de Zita a vízálló gépével fürdött és az élvezkedésünket megörökítette. Átmelegedtünk felébredtünk és az a cél lebegett előttünk, hogy mielőbb érjük el Ushuaia-t. Elindultunk a parkolóból, irány La Junta, ami kb. 160 km-re volt. Az eső változatlanul szakadt. Chilében a Carretera Austral – a 7-es főút- nagyrészt földút. Szakadó esőben, párában és szürkületnek ható fényviszonyok között ez nem kis kihívás.

Arról már nem is beszélve, amit pluszban cipelünk magunkkal a palotánk. Szóval ez nem ugyanaz, mint a jól felkészített Mitsu és Landi off-road kalandja. A fiúk zseniálisak voltak, az első órában 32 km tejesítettek, de a második órát már 40-es átlaggal abszolválták. Hat órára elértük, La Juntat. Itt csak egy Copec kutat találtunk (nagyon szegényeset de volt banosa (ez a WC chileiül).
Úgy döntöttünk a rossz időjárás miatt, nem főzünk, elmegyünk vacsorázni. Sikerült egy olyan éttermet találni (más nem is nagyon volt), amit egy hete nyitottak és mi voltunk az első vendégek. A háziasszony összeütött egy vacsorát. A hús nem volt könnyen ehető, de volt rizs és tojás rajta, éhségűzőnek megfelelt. Az éjszakát a parkolóba töltöttük. Az eső esett és a szél is rendesen fújt. A nomád, campingező világot most próbáljuk életünkbe először, mindent megoldottunk, tudtunk alkalmazkodni. Egy  baj van, ha nincs egy WC, akkor én depresszióssá válok, nem tudom a vegetatív dolgaimat rendezni. Ilyenkor nem iszom, ha lehet nem eszem, mert félek a végtermék elhelyezésétől. Hát az este ilyenné vált. Nem volt hangulatom, sem a beszámolót megírni, se a közeli szállodában a Wi-Fi-t vadászni, de Pókék megtették. (Mi este kilenckor ájultan elaludtunk…)

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június