Dél-Amerika 2013

20 nap. A gyilkos Patagonia 02. 15.

A cím annak köszönhető, hogy reggel elindultunk Perito Morénoból és a cél El Chalten volt potom 586 km-re. Az út a híres, hírhedt Ruta 40-es. Ez északról délre átszeli Argentínát. Az a szakasz, amelyiken nekünk kellett haladnunk a pampák világa. Sík vidék egy-két dombbal, igazból nagyon egyhangú táj, egy-egy dombocskával és gyér növényzettel. Na ez nem a turista látványosságok szakasza. A dolog szépsége, hogy állandóan fj a szél, na nem szell, hanem jelentős és puffos dzél. A közel 3 méteres palotákba a szél boldogan kapaszkodik és lökdösi le az embert az útról. Ameddig az út aszfaltos még csak-csak kezelhető, de amikor földúttá válik, az bizony undorító. Apa volt az áldozat. Estére keze lába leszakadt. Itt a benzinkút is ritkaság. Az egyik kút a másiktól 326 km-re van és közötte 180 km ebből recegös, rázós földút. Itt nem az élmény, hanem a muszáj (csak erre lehet délre menni) jelentette a választást. Zita azért megtalálta itt is a felfedezést. Az összes jellemző állatról sztár fotókat készített. Nekem csak a lámákról sikerült. (Bár kiderült, hogy ezek nem is lámák, csak valami vinyo… nevű állatok, mert a lámák csak 3000 méter felett élnek)

.

A leghosszabb földút szakasza után komoly felüdülést jelentett az aszfalt. A rázópadon, a tetőn lévő gázolaj a kannából ráfolyt a palotára és az aljáról leszakadt a műanyag csatornacső, az úgynevezett szürkevíz tartály. Egy elegáns mozdulattal a szemétbe dobtuk a maradványokat (a kocsi átadáskor nem volt lista a tartozékokról, mi nem írtunk alá semmit, tehát nem is volt). Szóval használjuk az autót.

Az aszfalt leírhatatlan örömén kivűl az újabb természeti csodák tudták elfelejtetni az első 400 km borzalmait. Elértük a Lago Viedma tavat. Hihetetlen de a hegyek között a tóba ömlő gleccsert is láttuk a naplementébe. A cél El Chalten volt, erről azt kell tudni, hogy innen indulnak a világ egyik legnehezebben megmászható hegyének a meghódítói. Zita már reggel óta teljes extázisban volt, mert sütött nap. A hegycsúcs a Fitz Roy, a különleges szikla formája és szépsége miatt az útikönyvek borítóján szerepel, de állandóan felhőbe burkolózik. Különleges pillanat, ha tiszta időben látható a csúcs (úgy évente 5-10 alkalommal). Zita jó kislány, a nap sütött, a csúcs egy pár percre láthatóvá vált. Nekem ezt megörökíteni nem sikerült, de neki igen. Én csaltam a szép képek már 16-án reggel készültek, mert annyira jók voltunk, hogy akkor is tiszta idő volt.

.

.
.

Az esti vacsorát, egy Zita által megolvasott különleges étteremben költöttük el. A környezet és hangulat nagyon kellemes volt. A vacsora után a nagyon hideg estén, mi elvonultunk aludni, a fáradtságról már nem is beszélve. Kiderült az ifjúság még éjjel félegyig járta a várost. Irigylésre méltók.

Reggel a fagyott füvön állva, tudtuk meg, hogy ez a környék leghidegebb pontja. A két óceán találkozása, és az itt lévő hegyek egy olyan mikroklímát hoztak létre, hogy itt például a hóhatár kb. 900-1000 méter. Na ettől ment egész éjszaka a fűtés a palotában.

Na ilyen a Fitz Roy igazból:

.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június