Dél-Amerika 2013

22. nap a gleccserek világa 02. 17.

Már megint egy aszfaltos „bugyis” úton megyünk, Apa vezet, én meg írok. Most éppen Punta Arenas felé robogunk,egy kis kitérővel, hogy végre pingvineket is lássunk.

Ez a vasárnap soha nem felejthető.

Hajnalban keltünk, mert a kikötőtől úgy 50 km-re aludtunk és az út „zerge-baszta” volt. Mi azért öregen, könnyebben kelők vagyunk, így a kávét is megittuk indulás előtt. Az ifjuság csak utolsó pillanatban kelt és 7 órakor elindultunk. A kikötőben kellemes meglepetés volt, hogy a hétvégre tekintettel ez a túra mind 3 gleccsert érinti, a Perto Moreno-t is. Zita már teljesen transzban volt, mert olvasta, hogy délutánonként a Peritoról leszakadnak darabok, izgalmas hang kíséretében. A Perito a délután programja lett, akár még mi is láthatunk ilyet.

Egy katamarán hajóval mentünk, természetesen elsőként szálltunk be és a legjobb helyet foglaltuk el. A hajó maximális szolgáltatást adott, volt, büfé, volt minden, és a kapitány minden látványosságnál a hajót leállította és körbeforgatta. Mindegy, hogy az ember melyik oldalán volt a hajónak, mindig mindent láthatott. Profik voltak.

A Lago Argentino-n folyt a dolog. A kikötőből elindulva, nem sokkal a tavon úszó jéghegyeket láttunk.

.

.

A színek hihetetlenek. A fehértől a sötétkékig minden árnyalat megtalálható a jéghegyen. Apa szerint ezek jégkockák. Tény az egyikből a hajó személyzet egy darabot leütött és azzal hűtöttek a büfében.  Nem sokkal később elértük az első gleccsert az Upsalla nevüt.  Ezt csak messziről láthattuk, biztos a vízben több volt a jég mint a víz tetején. Természetesen Zitus, mint a mérgezett egér az egész úton hol a hajó orrába, hol a végén, de lényeg, mindig kinn a süvöltő szélben 3-4 fokban.

.

Aztán egy kis hajókázás után jött a következő gleccser.

A második csodálkozás után körülbelül 1 órát robogtunk a tavon. A nap ránk sütött, így hárman (Zita változatlanul rohangált) elbóbiskoltunk. Ezek a látványok nagyon fárasztóak.

Egyébként is az utazás jelentősen feszített tempót diktál. Már megint elmaradtam az emlékek leírásával és keverednek bennem a dolgok. De reggeltől estig megyünk. Este hely keresés főzés evés és már 11 óra van. Na ekkor már nincs kedvem semmihez (a hidegről nem is beszélve)

Azt vettük észre, lassít a hajó és az utasok mindenfelé fényképezőgépekkel rohangálnak.
Megérkeztünk a Perito Moreno-hoz. Ez egy hihetetlen természeti jelenség. A gleccser úgy látszik mérnöki vonalzóval, húzták meg a széleit. Mellette rendes zöldnövényzet. Most, ez hogy van? Álltunk, fényképeztünk és nem értjük a csodát a mai napig.

.

.

Természetesen ezt csak pezsgővel tudtuk megünnepelni a hajón.

Nagyon fáradtan szálltunk ki a hajóból és kerestünk egy campinget. El Calafate szívében találtunk egyet. A zajló fesztivál miatt kicsit bulis volt a camping.

Zita útikönyve szerint elmentünk a város egyik legjobb éttermébe El Tablita nevűbe.
A marha steak olyan finom volt amilyen gyönyörű a Moreno gleccser.

EZ JÓ NAP VOLT!!!!!

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június