Dél-Amerika 2013

32. nap ma minden összejött 02. 27.

Reggel nem volt korai ébresztő. A campingben volt Wi-Fi, a lemaradásokat igyekeztünk pótolni. Egy kis munka a levelekkel, és a megírt beszámolók elküldésével telt a délelőtt.

Olyan szép helyen volt a táborunk, hogy Apával a kávét is a tóparton ittuk meg, inkább sétáltunk 30 métert és nem az ágyban költöttük el.

.

11 óra krül szedtük össze magunkat. A mai program a mosatás volt. San Carlos de Bariloche (nálunk népszerű néven Barichello). Ez az üdülőközpont gyönyörű, a házak rönkfából készültek, minden földszintes és csoda rendezett. A napközi forgalom ekkora palotákkal szörnyű. Pók biztonsággal közlekedik, és mindig mindent megtalál, így volt a mosodával is. Egy baj volt, sehol nem tudtunk megállni. Na sebaj, újabb kört megyünk (ez leírva egyszerű de a keskeny meredek egyirányú utcákon át ahol mindkét oldalán parkolnak, a gyakorlatban már nem). A sokadik kanyar után találtunk két parkoló helyet. Rádión megbeszéltük, honunk alá vesszük a szennyest és elintézzük. Már félegy lett és a mosoda 1-kor zárt. Néhány lépés után kiderült, hogy sokkal közelebb van a dolog, mint ahogy gondoltuk. Siker, holnapra tiszták leszünk, este 8-ra mindenünk kész lesz (pofátlanul keveset kellett érte fizetni, Chiléhez képest, ez egyébként nagyon sok mindenre igaz Argentínában).

Közös döntés, max. 1 óra szabad kódorgás a városban. Egymástól függetlenül a bevásárló utcában csodák csodája összetalálkoztunk. Mi végre megtaláltuk Apának a napok óta áhított bőrkalapot. Tényleg olyan benne, mint egy igazi estancia úr.
Félkettőkor elindultunk egy kb. 50 km hosszú látványútra, aminek a közepén egy svájci kolónia volt.  Az úton több kilátóhely is akadt. Az egyiket megtámadtuk.

Apa pihenősre vette a figurát. Napok óta a sok hideg már elég volt. Mint a gyíkok kiültünk és feküdtünk a napra, egy kis életerőért.

.

Rágcsa és Pók inkább a fotózás és a sziklamászást választották.

A kolónia ma egy kis kézműves, evős ivós központtá vált, saját sörfőzdével. Természetesen vásároltunk a söreikből. Természetesen én a fagylaltra voksoltam.

Csak az arányok miatt, ilyen a táj.

A városba visszatértünkkor már profik voltunk és a mosodához közel egy délelőtt kiszúrt parkolóban tettük le a palotákat. Néhány lépésre találtunk egy éttermet. Pók vállalkozó szellemű. Az étlapon megtalálta a gulyást magyar módra. Rögtön belevágott, kapott pörköltet eláztatott nokedlivel, de hősiesen megette, sőt még egy kicsit meg is dicsérte. Megígértük, főzünk igazi gulyást.

A mosoda után 8 órakor még elindultunk a következő állomásra, úgy 90 km-re. Gyorsan sötétedett, már a fiúk nem láttak, ezt érzékelte a sebesség csökkenésen és bizonytalanságon, főleg Póknál. Találtunk az út mellett egy campinget, a változatosság kedvéért, egy tó partján. A tulaj már jelentős alkohol gőzben leledzett, így gyorsan sikerült leparkolnunk és lefeküdnünk.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június