Dél-Amerika 2013

46. nap ismét sóstavak, de már Chilében 03. 13.

A korábbi hetekben jelentősen róttuk az utakat és nyomtuk a kilométereket, hogy az Atacama sivatag meglegyen. Olyan szorgalmasak voltunk, hogy hál’Istennek nyaralásra is maradt időnk. Már a harmadik napon vagyunk itt, sőt ugyanabban a campingbe. Csoda jó a kiszolgálás és még sok látni való van a környéken. Itt 2500 méteren, mint a legnagyobb megdöbbenésem én nem kapok levegőt. A reggeli felébredés után az a kevés mozgás, ami a fürdőszobáig tart és a kávéfőzés, komoly légszomjat okoz.
Hát úgy 11 órára összevakartuk magunkat és elautóztunk (40m) a Cejar nevezetű lagúnához, aminek az a különlegessége, hogy a sóstóban megmaradt a víz, de nagy só koncentrációval. Az ember a vízben ugyan úgy lebeg, minta Holt tengerben. A dolog ugyanaz, azzal az apró különbséggel, hogy a magasság miatt a víz kb. 8-10 fokkal hidegebb Én nem mertem belemenni a légszomjam miatt. A többiek élvezték a lebegést, de mivel hülyék vagyunk és a legerősebb napsütésbe tettük, enyhén szólva mindenki első és másodfokú égéseket szenvedett. Nem is készítettem fotókat, ilyet nem kell megörökíteni.

Kora délután visszamentünk a campingbe és vacsora címén besétáltunk a városba. Itt kiderült, hogy 15.-én éjjel lehet elmenni a csillagvizsgálóba. Döntöttünk, még 2 napot San Pedroban maradunk.

Vacsora közben már mindannyian éreztük, nem lesz kellemes éjszakánk a leégéssel, de legalább reggel korán indulunk a Tatio Gejzírekhez.

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június