Dél-Amerika 2013

51. nap a cél még mindig nem világos 03. 18.

Reggel folytattunk az utat, a cél a Parque Nacional Pan de Azucar volt. (Cukros kenyér?, Mézeskalács?) Délelőtt Tantal városában elidőztünk egy internet caféban, Zitáék bejelentkeztek egy újabb observatóriumi látogatásra La Serena mellett (ez az egyik legnagyobb távcsővel rendelkező a világon). Pók még Atacamaban elküldte a jelentkezést mind a négyünknek. Az ottani látogatáskor mi rájöttünk, hogy Apát nem érdekli én meg nem látok, ezért mi visszamondtuk. Mint kiderült ez problémát okozott, újra kellett regisztrálni és a visszaigazoláshoz vártuk az emailt. Az út, mint már több napja a sivatagon vezetett át. Nekem akár utasként, akár vezetőként  a legszebb látványt nyújtja. Egyszerre gyönyörű és félelmetes. Ebben az országban különösen. Itt olyan távolságok vannak, ami a kis magyarnak elképzelhetetlen. Apa mindig hangosan mondja ki az örök kérdését, régen ezeken a tájakon és távokon gyalogos karavánok haladtak. Itt egy oda-vissza út egy emberöltő lehett. Egy kávéfőzés kapcsán Apa elővette a székeket és az út mentén kiültünk, hogy élvezzük a kietlen semmit. Engem megnyugtat.

.

Késő délután, inkább este elértük a nemzeti parkot, ahol ismételten már a szezon végén egy újabb campinget fogtunk, ahol a szolgáltatás már szünetel. Hideg a víz és áram sincs. Az autóknak kell a csufa (220 W) és a Ropa (víz). Oda se neki, Apa tűzet csiholt és nagyon jó grill húsokat sütött vacsorára. Na egy újabb nap amikor a fűrdőszoba csak a cicamosdásra volt elég. De a jó az volt, hogy az óceán partján aludtunk, volt levegőm.

.

Honlapunk: www.gaop.hu
 
 

DUBAI - 2011

Izrael 2006 június